Egy szürke, kifejezetten őszies délutánon került sor Koppenhágában a férfiak időfutamára az idei országúti világbajnokságon, amelyet egy kimondottan technikás pályán rendeztek meg bent a városban, amelyen összesen két kört és így összesen 46,5 kilométert kellett teljesíteni.
Komolyabb meglepetést nem hozott a verseny, legalábbis a győztes személyét illetően, Tony Martin győzelme igencsak benne volt már a levegőben, idén a Touron és a Vueltán is bombaformában volt, és mindkét versenyen nyerte a hosszú időfutamot, amellyel méltán lépett elő a címvédő négyszeres világbajnok svájci klasszis, Cancellara elsőszámú kihívójává, illetve a verseny elsőszámú esélyesévé. ITTony pedig nagyjából ennek megfelelően is ment ma, nagyon jó erőben volt és az összes időmérő pontnál a legjobb idővel, egészen simán, 1:15 előnnyel nyerte meg a versenyt, és azok után, hogy tavaly és tavalyelőtt bronzérmes volt, most életében először a felhúzhatta szivárványos trikót is.
A második helyért jóval szorosabb volt a küzdelem Cancellara és Wiggins között, és bár szinte végig úgy tűnt, hogy a svájci lesz a jobb kettejük közül, a végén Cancellara hibázott az egyik kanyarban, meg is kellett állnia, hogy elkerülje a bukást, amellyel viszont értékes másodperceket veszített, és így végül 5 másodperccel alulmaradt Wiginsszel szemben és végül csak 3. lett. Cancellaranak idén egyébként is valamivel visszafogottabb szezonja volt, sem a tavaszi egynaposok, sem a nagy körversenyeken az időfutamok nem úgy sikerültek neki, ahogy tervezte, nem feltétlenül voltak számára kedvezőek az előjelek, és ennél a hibánál talán már az is dolgozott benne, hogy tudhatta, hogy az első hely elment, minden esetre ő még a mezőnyversenyen javíthat, és ki tudja, lehet, hogy ezek után már csak azért is odateszi magát.
Wiggins az ezüstéremmel ismét igazolta, hogy remek formában van, a remek vueltás teljesítménye után ismét egy komoly sikert tudott elérni, így összességében jó őszt zárhat, ha valamit nagyon sajnálhatunk, akkor az az, hogy azt nem fogjuk tudni kideríteni, hogy mire ment volna, ha a Touron nem töri el a kulccsontját.
Ami a többieket illeti a 4. helyen a szám 2008-as
világbajnoka Bert Grabsch érkezett meg, utána két ausztrál, a hatalmas tehetség
volt U23-as időfutam világbajnok, illetve pályán 4000 méteren világcsúcstartó
Jack Bobridge, illetve Richie Porte végeztek az 5. és 6. helyen. Millar ezúttal
csak „2. számú” brit volt, a 7. helynél őt talán egy-két hellyel előbbre
lehetett várni, a
Akiről még feltétlenül szólnunk kell, az Bodrogi László, aki pályafutása során először a francia színeket képviselve indult a világbajnokságon, és a jobbik franciaként 4:41-es hátránnyal a 22. helyen végzett a korábbi kétszeres világbajnoki dobogós versenyzőnk, aki egy érdekes incidens szemtanúja is lehetett (bár nem tudom ő végül is mennyit érzékelt belőle), ugyanis éppen előtte akart berohanni valaki a pályára a közönség soraiból, de a rendőrök szerencsére ezt megakadályozták. (Az illető kilétéről nincs információnk…)
Végeredmény:
1. MARTIN Tony GER 00:53:43
2. WIGGINS Bradley GBR 00:01:15
3. CANCELLARA Fabian SUI 00:01:20
4. GRABSCH Bert GER 00:01:31
5. BOBRIDGE Jack AUS 00:02:13
6. PORTE Richie AUS 00:02:29
7. MILLAR David GBR 00:02:45
8. WESTRA Lieuwe NED 00:03:18
9. DYACHENKO Alexsandr KAZ 00:03:19
10. FUGLSANG Jakob DEN 00:03:30
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.