A mai napon pont került a másfél éves eposz végére, Alberto Contadort eltiltotta a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) doppingolás miatt.

A kerékpársport az elmúlt jó pár évben okozott kellemes és kellemetlen meglepetést is. A mai ítélet viszont mindenképp megosztja a rajongókat, hiszen nem minden napi, hogy egy doppingvétséget elkövető sportolót ennyi ideig hagynak parlagon, illetve halasztják el a döntéshozatalát. 

A Contador-saga 2010. szeptember 30-án kezdődött, ekkor robbant bombaként a hír, hogy az az évi Tour de France július 21-i szakaszán leadott mintájában klenbuterol nyomait találták meg. Mind az A, mind a B próba pozitiv eredményt hozott. A megengedettnél nem sokkal több, mindössze 50 picogrammnyi mennyiséget találtak az ellenőrök. Ilyen mennyiségben ez a szer tiltott, persze, mint oly sok más gyógyszer, kenőcs, körömvirágkrém, ha van engedélye a versenyzőnek használhatja. Contador nem tagadta, ám nem túl okos ötletre alapozva, egy szennyezett húsra fogta a történetet, mint a tettesre, ami miatt - ékes magyarsággal élve -, meg lett fertőzve szeretett Bercink. Eddig minden világos, ám ezzel elkezdődött napjaink legjobbjának gordiuszi csomóhoz fogható bonyolultságú pere, főszerepben a hússal, az idővel és a szurkolók idegeivel.

Mint minden kerékpáros barátot, engem is meg fogott a hír, elkezdtem kutakodni a klenbuterol után. Élelmiszer szakértő nem lettem, viszont többek közt megtudtam, hogy mi alapján válnak az egyszerű bocikból génkezelt klenbuterol gyárossá avanzsáló ivarérett szarvasmarhák, vagy éppen, hogy az EU milyen szabvány szerint engedi forgalmazni, illetve importálni a hatalmas adókon keresztül, a szállítási nehézségeken át, egészen addig amíg a táplálék lánc csúcsáig lévők emésztőrendszerébe el nem jut. Elkezdődtek a bizonyítékok kontra bizonyítások végelláthatatlan harca, aminek is az első konklúziója a Spanyol Kerékpáros Szövetség fegyelmi eljárása volt Alberto esetében. A döntés itt még a maga megszokott medrében zajlott, 2011. januárjában egy évre eltiltotta hazája szövetsége. Contador természetesen fellebbezett, aminek meg is lett az eredménye, februárban az ügyvédeinek (na meg a spanyol sportdiplomáciának) hála felmentették, így neki is vághatott a tavalyi esztendőnek. Ezt azonban sem az UCI sem a WADA nem hagyta, ők is benyújtották saját kis fellebbezési kérelmüket a CAS-nak. 

Fűt-fát beharangoztak, (azért a CAS PR menedzsmentje megéri a bolognai képzésben szerzett BSc-s diplomáját) közben mindenidők egyik legnehezebb Giro d'Italia győzelmével a zsebében a francia versenyre készülő és nyíltan a duplát megcélzó spanyol matador barátunknak a Tour előttre volt hivatalosan az ítélete várható. Ezt azonban eltolták előszőr, másodszor, harmadszor, negyedszer, megnemtudommondani hanyadszor. Persze a Nemzetközi Sportdöntőbíróság nem egy olyan hatalmi ág, mint a Legfelsőbb Bíróság, itt az ítélet is másként, más szemszögből működik. Míg az igazságszolgáltatásban a hatóságnak kell be bizonyítania a vádlott vétségét, addig a spoetban az ellenkezője működik, a vádlott köteles az igazát bemutatni, jogilag bebizonyítani ártatlanságát. A majd egy éves huzavona végére, a mai napon került írásjel. 

2012. február 6-án a CAS elmeszelte két évre, ami azt jelenti, hogy majdnem két évvel a 2010-es TdF-et követően megvan a hivatalos győztese a versenynek, Andy Schleck személyében. Mert bizony a felfüggesztése előtti időből, a vétséget elkövető versenyen való eredményét természetszerűleg elvették tőle, ám emelett minden tavalyi eredményétől is megfosztották, így a 2011-es Giro d'Italia győzelmétől is, amit jelen pillanatban Michele Scarponi mondhat magáénak. A szurkolók, szimpatizánsok, versenyzők nagy része hangot adott véleményének. Schleck kifejtette a kötelező közhelyeket, ez nem az a helyzet, amikor örülni tudna, nem így szeretett volna Tour de France győztes lenni, a pályán is szeretne nyerni idén, és nagyon szomorú Contadort illetően, ő bízott az ártatlanságában. Zomegnan a 2011-es Giro eredményét nonszensznek nevezte ezek után. Nem kerülhetjük el a piszkos anyagiakat sem, Albertonak a per teljes költségét ki kell fizetnie, ami a két és fél millió euró határát súrolja. 

Az 565 napos mézesmadzag után, joggal tehetjük fel a kérdéseket, erre vártunk annyit? Megérte? Minek is nézzük tovább? Az ilyenkor elkerülhetetlen sztereotípiák is el fogják lepni a sportsajtó hasábjait. "Minden kerékpáros doppingol" és az ehhez hasonlók..Kétségtelenül egy olimpia évében egy olimpiai sportág főzászlóshajójának lehorgonyozása nem vet túl jó fényt, de mi rajongók, akik imádjuk, szeretjük ezt a sportot, ezek után is azonosulni fogunk vele, még ha jelenleg néhányan csalódottságukban éppen nem is ezt gondolják. The show must go on.