Velomania

Az útvonal:

Az idei utolsó, nagy körverseny, ezúttal nem Hollandiában, hanem a Vueltához valamivel jobban illő helyszínen, Sevillában veszi majd kezdetét, méghozzá egy rendkívül látványosnak ígérkező, éjszakai csapatidőfutammal. A 13 km hosszú városi körpálya teljesen sík, és várhatóan azért komoly hátrányba senki nem fog itt kerülni, de azért nem árt majd odatenni magukat a kerekeseknek, hiszen a végén minden másodperc számíthat. A folytatás, viszont a szokásostól eltérően, nem egy két sprintereknek kedvező sík szakasz lesz, hanem mindjárt a 2. napon, 1000 méter fölé másznak a bringások, majd másnap egy 2. és egy 1. kategóriás hegy megmászása után a malagai befutónál is, emelkedik majd az út, az utolsó 1,5 kilométeren. Nem lesz könnyű a 4. és az 5. szakasz sem, ám egyiken sem lesz igazán, olyan komoly emelkedő, ami megrostálhatja az esélyeseket. Érdekes lesz majd látni, hogy milyen verseny alakul majd ki ezeken a szakaszokon, szinte minden nap jó esély van egy szökevénycsoport hazaérésére, míg az esélyesek könnyen lehet, hogy az első hetet végigpihenik majd, ami, ha adott esetben egy csoport komolyabb előnnyel ér haza, akár az eredeti papírformát is felboríthatja, gondoljunk csak az idei Girora.

A 6. és 7. szakaszon aztán, végre jöhetnek a sprinterek, majd másnap, ismét komolyabb hegyek következnek a 8. szakaszon, amelyek közül a legkeményebb az 1. kategóriás 1100m magas Xorret del Catí lesz, mindössze 3 km-re a befutótól. A 9. szakasz az előzőhöz nagyon hasonló lesz, itt 4 második és 3 harmadik kategóriás emelkedőt másznak majd meg a versenyzők. Ezután pihenőnap következik, majd a 10. szakaszon szintén nem maradunk kemény emelkedő nélkül, ugyan, csak 4,4 km hosszú, de átlagban 10%-os meredekségű, Alto del Rat Penat szakíthatja szét a mezőnyt, a vilanovai befutó előtt.  Ezután, az összetett szempontjából kiemelten fontos szakasz következik, a 11. etap Andorrában ér majd véget hegyi befutóval, jó eséllyel, komoly változások lesznek itt az összetettet illetően.

A 12. etapon komolyabb emelkedők a szakasz elején vannak, így itt, akár még a sprinterek is jeleskedhetnek majd, valószínűleg fognak is, hiszen viszonylag kevés lehetőségük lesz nekik a szakaszgyőzelemre ezen a versenyen, így bizonyára, ha lehet nem engedik majd hazaérni a szökevényeket. A 13. szakasz, talán inkább kedvezhet a szökevényeknek, annál is jobban, mert a 14. a 15. és a 16. szakasz végén is hegyi befutó lesz majd, ezeken a napokon ismét az összetettben esélyesek küzdhetnek majd. A 14-en a Pena Cabarga, míg másnap, a Vuelta egyik legendás emelkedője, a Lagos de Covadonga fogja a bringások dolgát megnehezíteni. A háromból, a 16. etap tűnik a legnehezebbnek ahol a Cotobello mellett az 1. kategóriás Puerto del San Lorenzot és az Alto del Cobertoriát is meg kell majd mászni.

Egy pihenőnap után, aztán következik a verseny egyetlen egyéni időfutama, amelyen 46 km-t kell majd teljesíteni, ahol ismét jelentősen változhat az összetett. Ezek után Salamancába és Toledóba viszonylag sík szakasz vezet majd, így ismét jöhetnek a sprinterek, majd elérkezünk a mindent eldöntő 20. szakaszhoz, amelyen egy 3. és két 1. kategóriás emelkedő mellett, a Madridhoz közeli Bola del Mundot másszák majd meg a versenyzők, első alkalommal a Vuelta történetében. A végjáték mindenesetre nem ígérkezik unalmasnak, hiszen a 2.247 méterével a verseny legmagasabb emelkedője, 21,6 km hosszú és átlagban 6,3%-os, a végén a legmeredekebb szakaszán, pedig 20%-os ezt a szakaszt nyugodtan nevezhetjük a verseny királyetapjának. Az utolsó napra viszont, már csak 100 km, a pezsgőzés, és a madridi körpályán, a sprinterek küzdelme maradt hátra, amely remélhetőleg egy kiélezett és izgalmas Vueltát zár majd le.