Velomania

Amennyire biztosan állították a szakértők akkor, amikor kiderült az idei világbajnoki pálya útvonala, hogy ez az év a sprintereké lesz, most nagy többségük legalább ennyire biztos az ellenkezőjében, hogy aztán a végén kinek lesz igaza, az természetesen csak magyar idő szerint vasárnap reggel fog kiderülni.

A melbourne-i pálya ugyanis tulajdonképpen két részből áll, az első szinte teljesen sík 83 km-es szakasz leginkább azért került bele az útvonalba, hogy a világbajnoki mezőny egyszer tényleg tiszteletét tegye a hivatalosan házigazda városban, hiszen az igazi körpálya Geelongban található. Ezen az átvezető szakaszon valószínűleg nem is láthatunk majd semmi olyat, ami a versenyt döntően befolyásolná, esetleg az oldalszél okozhat kisebb gondokat a tenger mellett. A másik rész egy 15,8 km hosszú körpálya, amelyen a hátralévő 180 km-t majd megteszik a versenyzők már sokkal érdekesebb, ugyanis valamivel több, mint 3000 méternyi szintemelkedést kell majd leküzdeni, ami összességében nem számít soknak, viszont ha meggondoljuk, hogy ez a szokásosnál jóval rövidebb távon oszlik el, már jelentősen árnyalja a képet. Összességében elmondható, hogy az útvonal leginkább a tavaszi ardenneki klasszikusokra emlékeztet, nem hosszú, de meredek, helyenként jóval 10% fölötti emelkedővel, úgyhogy azért jogosak a kételyek a sprintbefutóval kapcsolatban.

Az esélyesek

Philippe Gilbert – Belgium

A szakértők többsége, és a fogadóirodák szerint is a kiváló egynapos menő belga versenyző számít a verseny fő esélyesének, és valóban idén tavasszal is jól ment a klasszikusokon, megnyerve az Amstel Gold Race-t, valamint néhány héttel ezelőtt a Vueltán két szakaszgyőzelemmel bizonyította, hogy remek formában van, ezek alapján mindenképpen számolni kell vele, az más kérdés, hogy ezt az ellenfelek is tudják, nem lesz egyszerű, dolga, ha meg akar tőlük szökni.

Oscar Freire Gomez – Spanyolország

Freire háromszoros világbajnokként (ismét) történelmet készül írni, hiszen négyszer mezőnyversenyt még senkinek nem sikerült nyernie. Neki mindenképpen az lenne a jó, ha egy nagyobb csoporttal érkeznének meg a befutóhoz, de úgy, hogy legjobb sprinterek már ne legyenek benne, és erre a pálya adottságai miatt meg is van minden esélye, emellett bízhat a csapatában is, hiszen a spanyolok szokás szerint erős csapattal vannak itt.

Thor Hushovd – Norvégia

Hushovdra tulajdonképpen ugyanaz igaz, ami Freire Gomezre, ő is inkább egy mezőnyhajrában érdekelt, a Tour de France korábbi zöld trikósa jól bírja a kisebb emelkedőket, és idén a Touron és a Vueltán egy-egy egynapos klasszikusra emlékeztető szakasz megnyerésével bizonyította, hogy a világbajnokságon is számolni kell vele, a norvégok közül egyébként érdemes lesz még odafigyelni Boasson Hagenre is.

Filippo Pozzato – Olaszország

Az olasz verenyző szintén kiváló egynapos menő, és amellett, hogy a kisebb emelkedőket jól bírja, egy esetleges sprintbefutóban is lenne keresnivalója, így őt a komoly esélyesek között emlegethetjük. Ami igazából ellene szól, az az, hogy idén nem igazán volt jó éve, egy Giro szakaszgyőzelmet leszámítva, nem nagyon tudott komolyabb sikert elérni, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy nem nagyon volt szerencséje, viszont az olasz csapat rá épül, ami szinte kötelezi arra, hogy jó eredményt érjen el.

Fabian Cancellara – Svájc

Az egyenként időfutam régi-új bajnokáról mindenki tudja, hogy kiváló egynapos menő is egyben, és ha egyszer megindul akkor szinte képtelenség vele tartani a lépést. Más kérdés, hogy ez a pálya mennyire fekszik majd neki, mivel a meredekebb emelkedőket nem nagyon kedveli, de ettől függetlenül én a magam részéről azért el tudom képzelni, hogy esetleg meglepheti a többieket (már amennyiben ez meglepetés lenne), amivel ő is egy új fejezetet írhatna a kerékpáros történelemkönyvbe, ugyanis egy világbajnokságon még senki sem nyert időfutamot és mezőnyversenyt is.

Cadel Evans – Ausztrália

Sok minden történt a 33 éves ausztrál versenyzővel, mióta tavaly Mendrisioban megszerezte magának a szivárvány színű trikót, hiszen tavasszal megnyerte a Fléche Wallonne-t viselte a rózsaszín és a sárga trikót is (utóbbit emlékezhetünk, hogy igencsak drámai körülmények között vesztette el), már csak ezért is nagy kérdés hogy most majd mire lesz képes címvédőként, mivel sokszor láthattuk, hogy a megkülönböztetett trikóban mintha nem menne neki ugyanúgy. A pálya egyébként elvileg feküdhet neki, és bár az még nem teljesen tisztázott, hogy a házigazda ausztrálok kire fognak építeni a versenyen, abban azért biztosak lehetünk, hogy Cadel meg fogja próbálni megvédeni a világbajnoki címét. Meglátjuk sikerül-e.

A felsoroltakon kívül természetesen azért jónéhányan vannak, akiket még többé kevésbé esélyesként említhetünk, például Mark Cavendisht, aki mint a mezőny legjobb sprintere, ha úgy alakul, akár nyerhet is, más kérdés, hogy ő az emelkedőket nem nagyon bírja, vagy Tyler Farrart, aki szintén egy mezőnyhajrában reménykedhet. Érdemes megemlíteni a spanyoloktól Samuel Sanchezt és Luis Leon Sanchezt, akik mindketten jók lehetnek, egy-egy sikeres megindulásra az utolsó körökben, ahogy az orosz Kolobnevnek, az ír Rochenak és a luxemburgi Fränk Schlecknek is az lehet az esélye, ha az emelkedőn maguk mögött tudják hagyni a többieket. Meglepetést okozhat a fiatal szlovák Peter Sagan is, aki főleg a szezon első felében nem egyszer megtréfálta a legjobbakat is, illetve a lengyel körversenyen feltűnt szlovén versenyző, Grega Bole is.

Hivatalos rajtlista: www.uci.ch/Modules/BUILTIN/getObject.asp