Velomania

Elérkeztünk idén is az év végéhez, ilyenkor karácsonykor minden a visszatekintésé, értékelésé. Ezúttal mi is ezt tesszük, a tovább után két részes sorozatunk első részeként a Pro Tour csapatok és versenyzőik 2011-es esztendőbeli eredményeit vesszük górcső alá, miként is alakult idén az országúti kerékpáros mezőny apraja-nagyjának sikerei.

Kezdjük először a számokkal. A következő lista az idei győzelmek száma szerinti sorrendet mutatja.

1. HTC-Highroad 56
2. RadioShack 33
3. Sky 32
4. Liquigas-Cannondale 31
5. Omega Pharma-Lotto 29
6. Garmin-Cervélo 29
7. Lampre-ISD 26
8. Rabobank 26
9. Leopard-Trek 25
10. Vacansoleil-DCM 24
11. Katusha 22
12. Movistar Team 21
13. Saxo Bank-SunGard 18
14. BMC 13
15. Astana 11
16. Euskaltel-Euskadi 10
17. Quick Step 9
18. AG2R-La Mondiale 6

A legtöbb győzelmet, mondhatni szokás szerint a Highroadosok szerezték idén is, ennek ellenére jövőre nem találkozhatunk már velük így együtt, mivel Bob Stapleton csapatával nem hosszabbított szerződést a telekommunikációs cég, hiába a halomra nyert verseny, szakasz, zöld trikó a Touron, év végén Cavendish világbajnoki címe, ez kevés volt. A csapat legtöbb sikerét a világbajnokok; Tony Martin és Mark Cavendish szerezték.

Egyaránt 12 sikert arattak ebben az évben, ami Cave-nél az utóbbi évekhez képest kevésnek mondható, ám a legfontosabb versenyein azaz a Touron és koppenhágai világbajnokságon nem lehetett legyőzni. Martin azonban sikeres évet tudhat magáénak, legyőzte Cancellarát az időfutamban Koppenhágában, és a TdF hosszú időfutamán is. Párizs-Nizzát és Pekingi körverseny nyert összetettben, illetve a Vueltán és még megannyi más versenyen nyerte az egyenkénti indításos versenyeket. Kiemelendő még a két fiatal sprinter John Degenkolb és Matthew Goss teljesítménye 6-5 arányban a német fiú nyert többet idén. Goss a Milánó-San Remo győzelmével illetve a világbajnoki ezüsttel tette 2011-et felejthetetlenné. Ha ezekhez a sikerekhez hozzávesszük még Brammeier, Howard vagy éppen Renshaw győzelmeit, kijelenthetjük, hogy ebben az évben is a sprinterkirály csapat ők voltak. Rajtuk kívül Van Garderen, Albasini, Rasmussen, Gretsch, Roulston, Smukulis, Siutsou és Grabsch szerzett győzelmet a csapatnak, illetve a Giron a csapatidőfutamban is az első helyet a HTC szerezte meg.

A RadioShack 33 győzelme ellenére, mégis felemásnak tudható be a szezon. Az összképet lerontja a Touron összeszedett pechmizéria, ahol a bombaerős keret ellenére, sorra dőltek ki az embereik, - emlékezhetünk a végére a jó öreg Zubeldia lett a vezérember - minden várakozásukat és terveiket a francia versennyel kapcsolatban dobhatták a kukába. Győzelmeik nagy részét főleg kisebb versenyen aratták, persze Klöden és Horner remek tavasza a nagyobb versenyeken is látszódott (Baszk kör, Kaliforniai kör, Párizs-Nizza). Az ő általános értékelésükre mégis úgy gondolom, a Touron való gyengébb teljesítmény rányomja a bélyegét, hiába szereztek rengeteg első helyet a szezon folyamán ráadásul a keret nagy része, jól fog jönni Bruyneeléknek a Leoparddal való egyesülés. Az új szupercsapatról majd a Leopardnál bővebben.

A Team Sky és a Liquigas 1-1 győzelemmel maradt el Rádiósoktól, ami egyáltalán nem sok, sőt előbbi csapattól ragyogó teljesítmény. A főleg britekre, és sprinterekre épülő csapat komoly kihívója volt idén a Highroadnak, ami a nagy körversenyeken egyelőre még nem látszott, de a kisebb versenyeken bizony sokszor törtek borsot a HTC orra alá. Boasson Hagen 7 köztük 2 Tour szakaszsiker, Ben Swift 5, Dowsett és Sutton 3 közte 1 Vuelta etap győzelem, Henderson és Appollonio 2, Stannard 1 sikert aratott a sprinterek közül, ami pont ugyanannyi név ahány HTC-s sprinteré. Persze ne feledkezzünk meg az év egyik meglepetés emberéről Christopher Froomeról sem, akit a Vueltán nyújtott teljesítménye kiemel a Sky sprintercsapat besorolása alól. Wiggins-szel, akinek a Touron történő bukása miatt a spanyol körverseny lett a főversenye, és Geraint Thomas-szal rengeteget tettek le az asztalra. Froome Vueltás szereplése maga a csoda is, hiszen előtte csak-csak tudtuk, hogy ki ő - főleg sűrű „állampolgársági cseréi” miatt - de azt egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy valaha is GT dobogóra érhet. Ez sokkal inkább az idei formák alapján Wigginsben volt benne, a Dauphine megnyerésével, ám a szerencsétlenség nála is bejött, a Touron bukott és fel kellett adnia a versenyt. A harmadik brit srác Thomas pedig az egynaposokon és a kisebb emelkedővel tarkított versenyeken gyűjtött be elismerésre méltó helyezéseket.

Az olaszoknál már nem nagy meglepetés ez a jó teljesítmény, évről-évre az egyik legtöbb szakaszsikert produkáló csapat. Franco Pellizotti doppingvétsége, és Kreuziger csapattól való távozása ellenére sikerült idén is gyarapítani a csapat hírnevét, persze főleg egynapos sikerekkel és főleg Vincenzo Nibalinak és Peter Sagannak köszönhetően. Sagannál többet csak Gilbert nyert idén, ez a 15 siker önmagáért beszél. A világbajnokságon kicsit csalódást okozott, végülis az egyetlen verseny volt ahol nem hozta amit vártunk tőle. Lengyel kör siker, Szardíniai kör siker, Vuelta szakaszgyőzelem többek között. Nibali ugyan idén győzelem nélkül maradt, de a Giro di Contador versenyen mint legjobban teljesítő olasz, ígyis például a Zoncolanon emlékezetes teljesítményt nyújtott. Említést tennék még Vivianiról, aki 8 sikerével hozzájárult a csapat győzelmeinek ily mértékben magas számához.

Az Omega Lotto 29 sikerén mindössze öt ember osztozik, azaz hárman nyertek hármat, a maradék 26-ot pedig Philippe Gilbert és Andre Greipel, amit 18-8 arányban a belga srác nyerte.

Ha az év kerekese díjazottját keressük jó eséllyel indul az idei belga időfutam-és mezőnyverseny bajnoka, ám pont ez az év, ami ilyen sikeresen alakult a számra, egy gyenge világbajnoki szerepléssel ért véget. Persze a pálya nem az ő stílusának kedvezett, márpedig ha idén valamelyik verseny feküdt neki, azt meg is nyerte. Tirreno-Adriatico szakasz, Amstel Gold Race, Fléche Wallone, Liége-Bastogne-Liége, Belga körverseny, Touron 2 szakasz, San Sebastian és a kanadai versenyek, de ezek mellett is aratott természetesen győzelmeket. Sőt a Touron a sárga trikót is felhúzhatta, illetve sokáig a top10-ben állt, még egy hegyi szakaszt követően is. A világbajnoki cím nélkül még sem teljes ez az éve, és nyílván ő is szeretné már azt a szivárványszínű trikót, ám szerintem ha megkérdeznénk Gilbert-et ezt az évét nem tudná nem pozitívan értékelni. Ahogy Greipel sem, aki szintén szép számmal nyerte idén a szakaszokat. Cavendish árnyékából kihúzódva még nagy álma a Tour szakszgyőzelem is összejött neki. A két szponzorból az egyik kiszállt a csapat támogatói közül és a másik belga óriás csapatot fogja ezentúl támogatni, ami egyúttal Gilbert búcsúját is jelenti a csapattól, ám a Lotto megmarad és jövőre is World Tour státusszal fog a versenyeken indulni, nem kockázatos kijelenteni jóval szerényebb reményekkel.

A Garmin hasonlóan az Omegához 29 sikert aratott idén. Rendkívül erős kerettel rendelkeztek, soraikban az idei évnek regnáló világbajnokként neki induló Thor Hushovddal, vagy éppen a szemüvegére mindig odafigyelő Tyler Farrarral. 12 különböző versenyző aratott győzelmet idén, ami figyelemreméltó főleg, ha köztük olyan siker is szerepel, mint Johan Vansummeren Paris-Roubaix sikere vagy Hushovd Touron alkotott két szakaszgyőzelme, és napokon át való sárga trikó viselése. Farrar révén még egy sikert szereztek a francia körversenyen, ám nála inkább barátja Wouter Weylandt elvesztését említeném meg, ezt figyelembe véve süvegelendő meg az idei sikerei. Talán nem véletlen, hogy a Giro 3. szakaszán életét vesztő Weylandt emlékére a Touron pont a 3. szakaszt nyerte meg… Zabriskie és a fiatal Jack Bobridge révén az időfutamokon is szép számmal sikerült első helyen végezniük, illetve a fiatal ír Daniel Martint emelhetjük még ki, aki a Lengyel körön és a Vueltán is nyert hegyi befutót.

Ha választani kéne csapatot, amelyik a szezonban csalódást okozott, - már amennyire 25 győzelem annak számít - az mindenképpen a Leopard csapat. Az idén újonnan alakult és nagyjából a Saxoból felépített új csapat. A két Schleck tesóra és Cancellarára épülő együttes 2011-es ellentmondásos szereplése egy külön cikket is megérne. Bár az év egyik legnagyszerűbb teljesítményét Andytól láthattuk a Tour de France 18. szakaszán, végülis sem Tour sikert, sőt Cancellara esetében még világbajnoki címet sem hozott az idei esztendő. Ha ehhez még hozzáadjuk a Liége-Bastogne-Liége versenyen való bénázásukat Gilbertel szemben vagy éppen a Tour 18. szakaszáig való támadok, nem támadok vigyázunk egymásra taktikát máris kiderül miért mondom ezt. Természetesen Weylandt halála mint a csapattagja rányomta a bélyegét a szezon közepére, ez kétségtelen, minden csapatot megvisel egy ilyen tragédia. Ám sem előtte sem utána nem látszott az a teljesítmény, amit ettől a csapattól várni lehetett volna, esetleg elvárni. Zaugg az év végét kicsit boldogabbá tette a Lombard verseny megnyerésével, illetve azért Bennati sikerei is említést érdemelnek. Jövőre egyesülnek a Rádiósokkal, mondhatnánk gúnyosan, hogy Schleckék nem bírták egy nagyfőnök nélkül, persze ezzel a 2012-es év nagy kérdése egyben meg is született, az újdonsült dream team mit fog tudni kezdeni, ahol ennyi vezér, elsőszámú ember, kakas a szemétdomb tetején szerepel, ott sok jóra, de legfőképp egységre nehéz számítani. Nem is kell nagyon visszamenni az időben 2009-ben pont ilyet láthattunk az Astanánál..

Apropó Astana. Az utóbbi években nagy változásokon átesett csapat, szokatlanul kevés sikert aratott idén. A legemlékezetesebb Tiralongo Giron alkotott etap sikere, ahol Contadort tudta legyőzni egy kisebb emelkedő végén. Contador távozása rányomhatta a bélyegét a szezonjukra, de ha ez sem lett volna elég, akkor Vinokourov csúnya combcsonttörése már mindenképpen. A sokat megélt Vino a Tour egyik esélyeseként, egész jó tavasszal a háta mögött jött Franciaországba, ahol azonban első blikkre azt gondoltuk a pályafutása, ám mivel ő maga megerősített, hogy jövőre is látni fogjuk, így csak az idei francia körversenye ért véget az árokban. Ennek örülhetünk, a kazahok gyengébb szezonjának már nem annyira, de jövőre reméljük a régi napocska fog rásütni a mezükre.  

Nem maradhat ki az elemzésből az idei Tour de France győztesének csapata sem, az Andy Rhis által alapított és rengeteg pénzből összeállított BMC sem.

Cadel Evans révén a mindenkori naptári év legfontosabb versenye az ő sikerükkel ért véget,így szerezhettek akármennyi győzelmet, ezt a szezont nem nevezhetik egynek a sok közül. A rutinos és sokat megélt versenyzők mellett, kitűnő egynaposokkal és mezőny perememberekkel kiegészült csapat, és főleg Cadel Evans megérdemelt sikert aratott a nyáron, így joggal pályázik ő is, (sőt!) az idei év legjobb versenyzője címre, ám ez csak a következő cikkben fog kiderülni kié is. Ami kiemeli és megemeli Evans sikerét azaz egyetlen holtpont nélküli szakasz mellett, hogy először mióta igazi esélyese a versenynek volt csapata, voltak emberei akik segíteni és támogatni tudták őt. Ezek nélkül pedig elképzelhetetlen egy ilyen siker, hiszen mindannyian tudjuk, hiába egyéni sportág a kerékpársport csapat nélkül nem megy.

Végül pedig még két csapat teljesítményéről tennék említést; az egyik az idei Giro győztesének csapata a másik pedig a legnagyobb aduját immár második éve nélkülözni kényszerülő és egyben egy szomorú tragédiát illetve egy súlyos balesetet is átélő csapat lenne.

A Saxo Bank tulajdonképpen ebben az évben két számottevő sikert aratott, legfőképp a többieket demoralizáló, vagy csúnyább szóval élve detronizáló Contador sikerrel véget érő olasz körverseny sikere, illetve még áprilisban Nick Nuyens meglepetés Flandriai győzelme. Előbbi a látottak alapján teljesen természetes volt, olyan formában ment végig mindenidők egyik legnehezebb három hetes körversenyén amilyet ritkán látni, és amilyen formában őt megverni nem is lehet. Bjarne Riis csettinthetett, és egyben készülhetett is az esetleges duplázásra. Ez azonban jelenhelyzetben még napjaink legjobb versenyzőjének is nagy falat. Máig vitatkozunk, hogy ez a gyengébb szereplés az első héten bekövetkezett pechsorozatnak, vagy a nagyon nehéz Girot követő újabb három hetes versenynek köszönhető. Eldönteni nem tudjuk, állást foglalni lehet, én az utóbbi mellett teszek. Egész egyszerűen az ideihez hasonló brutális Giro után nem lehet még egy Tourt is nyerni. Elismerésre méltó, és a benne levő versenyszellem, sőt talán reflexek amit az Alpe d’Huez-i szakaszon nyújtott megmutatták - illetve már egy nappal előtte a leszakadás - ő is emberből van klenbuterol ide, klenbuterol oda.

A Movistar idei szereplését nehéz két tragikus esemény árnyékában értékelni. Valverde nélkül eleve a csapat egy vezérét vesztő sakkjátékos, de ha ehhez olyan tragédiák is párosulnak egy adott szezonban két-három hét leforgása alatt, mint Xavi Tondo tragikus halála, vagy Mauricio Soler bukása és hosszan tartó kómája, akkor ez a gyengébb szezon, már érthetőbb. Előbbi eset a szezont remekül kezdő Intxaustira volt nagy hatással, hiszen szegény Benat ott volt, akkor amikor Tondora lezuhant a garázsajtó.. Soler esete pedig megmutatta - ha előtte Weylandté nem lett volna intő példa - milyen veszélynek is vannak kitéve ezek a fiúk egy-egy nap során, életüket teszik kockára minden egyes hegyről lefelé jövet. Szerencsére a kolumbiai fiú azóta túl van az életveszélyen, de azt a mai napig nem tudjuk, hogy versenyezhet-e valaha, illetve szenvedett-e olyan maradandó károsodást, ami az életét is megnehezítheti a későbbiekben. De ne csak a negatívumokról beszéljünk megemlítenék négy versenyző összesen 14 sikerét. Ventoso és Rojas a sprintekben jeleskedtek az idei Giron és Touron, Kiryienka hegyi szakaszt nyert immár mondhatjuk, hogy jó szokásához híven az olasz körversenyen, illetve a fiatal portugál Rui Costa aki Montrealban és a TdF-en aratott győzelmet.

Ez lett volna a csapatok szempontjából zanzásítva a 2011-es esztendő, még szilveszter előtt jelentkezünk a második résszel, ahol a különböző díjakról, és még más érdekességről ejtünk néhány keresetlen szót.