Velomania

Eső, szél, célfotós befutó, a mai napon Bretagne megmutatta az igazi arcát a mezőnynek, és egy igazi egynapos ardenneki klasszikusnak is beillő versenyt láthattunk ma, amelynek megnyerésére előzetesen szinte mindenki az 1. szakaszon győztes Philippe Gilbertet tartotta esélyesnek. Annál is inkább, mert a befutó is a nyitó etapot idézte a cél előtt egy rövid emelkedővel, a különbség csak annyi volt az első naphoz képest, hogy a Mur de Bretagne helyenként 10%-os meredekségével azért egy fokkal keményebb erőpróbának számít, így a sprintereknek itt kevesebb esélyt adtak a jó helyezésekbe való beleszólásba.

A 172 km-es szakasz elején, már közvetlenül a rajt után kialakult az ötfős szökevény csoport Jérémy Roy (FDJ), Biel Kadri (Ag2r La Mondiale), Imanol Erviti (Movistar), Johnny Hoogerland (Vacansoleil-DCM) és Gorka Izagirre (Euskaltel-Euskadi) részvételével, a mezőny pedig hagyta őket menni, így hamarosan már 5 perces előnyt tudhattak magukénak. Hátul a mezőnyben a Lotto csapata dolgozott a legtöbbet, az ő vezetésükkel gyorsan 3 perc körülire szorították le a különbséget, ami aztán viszonylag sokáig nem változott, nem akarták őket idejekorán utolérni. Eközben elöl az 5 szökevény előbb a napi részhajráért, majd egy 4. kategóriás „hegyi” hajráért küzdött meg, végül mindkettőt Hoogerland nyerte meg, akit viszont ennek ellenére sem választottak meg a nap legaktívabb versenyzőjenek, ez a cím és a piros rajtszám Jérémy Royé lett.

Az utolsó 30 km-en aztán a mezőnyben fokozódott a tempó, így akik nem bírták, vagy aznap már nem volt nekik különösebben fontos elkezdtek leszakadozni és a szökevények előnye is gyors fogyatkozásnak indult, akik ennek ellenére jól tartották magukat, csak 4 km-rel a vége előtt adták meg magukat. 2 kilométerrel a vége előtt érkezett meg a mezőny élén az esélyesekkel az igazán meredek részhez, amelyen többen próbálkoztak kisebb akciókkal, Contador, Evans és Gilbert is megpróbálta, de igazán olyan erő nem volt senkiben, hogy azonnal döntésre vigye a dolgot, így aztán a végén a legerősebbek együtt érkeztek a célegyenesbe, ahol 300 méterrel a vége előtt Evans mégegyszer megindult, Contador pedig ment utána és végül ők ketten sprinteltek a szakaszgyőzelemért, amelyet egy hajszálnyival az ausztrál versenyző nyert meg a címvédő spanyol előtt. A 3. helyen Vinokourov, a 4.-en Uran érkezett célba, míg Gilbert ezúttal „csak” az 5. helyen végzett. A 6. helyen, szinte hihetetlen módon az összetettben vezető világbajnok Thor Hushovd érkezett be, akiről előzetesen nem sokan gondolták volna, hogy bírni fogja az emelkedőt, de a norvég csak azért is megjött a győztessel azonos idővel, így megőrizte az 1 másodperces előnyét Evanssel szemben az összetettben, és megtartotta a sárga trikót.

Az összetettben esélyesek közül többen is, pl. Basso, Gesink és Andy Schleck is néhány másodperces időhátránnyal érkeztek meg, így hozzájuk képest egy kicsit javított a helyzetén Contador, akinek a hátránya Andyval szemben 1:30, Evanssel szemben változatlanul 1:41.

A zöld trikót a mai napon meg tudta tartani Rojas, a pöttyös trikó viszont Cadel Evanshez került, mivel a befutó 3. kategóriás emelkedőnek számított. A fehér trikót Geraint Thomas viselheti, a csapatversenyben pedig a Garmin vezet.

A szakasz végeredménye:

Az összetett állása:

A holnapi szakasz:

Holnap egy 165 km-es sík szakasz vár majd a mezőnyre, így ismét a sprinterek küzdelméről szólhat majd a nap, a legnagyobb kérdés pedig természetesen az, hogy összejön-e Cavendishnek a már-már szokásos balszerencsés kezdés utána az 1. győzelem, vagy ismét Farraré netán valaki másé lesz a dicsőség.