Velomania

A mindenkori Tour de France egyik legfontosabb szakasza, a franciák számára pedig talán a legfontosabb. Minden hazai versenyző álma ezen a napon, a nemzeti ünnepük napján szakaszt nyerni.

Jó magam 1997 óta követem a Tour de France-t, így a személyes élményekkel, amik persze csak tv-n keresztül jöttek, próbálom felidézni az elmúlt 14 év július 14-ei eseményeit.

1997

Ez lesz a legrövidebb, mert ugyan ebben az évben kezdtem el és lettem a kerékpársport rajongója, erre a szakaszra nem emlékszem, remélem a késöbbiek pótolni fogják eme hiányosságot. :)

1998

Ebben az évben 1 héttel késöbb kezdődött a szokásosnál a verseny, így a Bastille Day a verseny 3. szakasza volt. A cél Lorientban volt, sima szakasz, ám érdekes módon az első Franciaországban. A szakasz során a szökevénycsoport amelyik kialakult végül haza is ért, köztük 3 franciával, Xavier Jan-nal (FDJ) Pascal Hervével (Polti) és Pascal Chanteur-rel (Casino). Az utolsó kilométereken ment a harc a mezőny és a szökevények között, de végülis haza tudtak érni, a hajrában pedig a Telekomos Jens Heppner volt a leggyorsabb (rózaszín trikó pár évvel késöbb a Giron, jelenleg a NetApp német csapat főnöke) megelőzve Jant. A szökevény csoport tagjai közül került ki az új sárga trikós Bo Hamburger révén ak Zabeltől vette át a legendás trikót.

1999

Nem túlzás mindenidők egyik legemlékezetesebb július 14-ei szakasza. Sestriére és az Alpe d'Huez között. A franciák nagyon bíztak benne, hogy az egy évvel ezelőtt romjaira hulott Festina csapat tagjai közül, esetleg a pöttyös trikóban vezető Richard Virenque-nek sikerül a nemzeti ünnepen nyerni. A szakasz során több szökési kísérlet is volt (itt puskáznom kellett) de végül a sikeres elmenésben 2 francia Stephen Heulot (FDJ) és Thierry Bourgignon (Big Mat) alkotta. Az Alpe d'Huez előtt jócskán volt előnyük a mezőnnyel szemben. Itt Heulot le tudta szakítani Bourgignont, ám a mezőny egyre közeledett, amit Zülle miatt a Banesto húzott, ha jól emlékszem Beltrán és Baranowski. Egyre többen szakadtak le alig maradtak páran, a srága trikós Armstrong, Zülle, Escartin és a váratlanul robbantó Giuseppe Guerini. Tonkov egy kis fáziskéséssel reagált rá de nem tudta csökkenteni a hátrányát Guerinivel szemben, aki időközben már befogta Heulot. Majd pedig eljött az a pillanat, ami legendássá tette ezt a szakaszt, az utolsó kilométeren belül egy ndk-s fotós úgy gondolta h egy teljesen szuperközeli képet fog csinálni a Telekom olasz versenyzőjével, és nem hogy félrehúzodott volna az utolsó pillanatban, egész egyszerűen fellökte. Szerencsére nem befolyásolta a végeredményt, mert Tonkov nem tudott rá feljönni, de mindenképp jelzés értékű volt Jean-Marie Leblanc-éknak, hogy oda kell figyelni az út szélén álló nézőkre. Mindenesetre Guerini utolsó erőtartalékait mozgósítva megnyerte élete szakaszát, így zsinórban 2. éve Telekomos nyert a Bastille Dayen. Az összetettben esélyes menők együtt érkeztek, a sárga trikó Lance Armstrongon maradt.

2000

Ebben az évben egy nagyon komoly hegyi befutó után - Mont Ventoux és Pantani győzelme - másnap következett egy sík etap. Ahogy várható volt egy szökés haza is tudott érni. Ám nem az a szokványos nap volt. Egy nagy szökevénycsoport alakult ki benne McEwennel (Domo), Pascal Hervével (Polti) Stephen Heulot-val (FDJ) Vicente García Acostával (Banesto) Nicolas Jalabertel (ONCE) és a 97-ben a sárga trikót is viselő belga Marc Wautersel (Rabobank) aki manapság már sportigazgató meg nem mondom melyik csapatnál. Egy ideig együtt haladtak természetesen, de már nem az utoló 20 kilométeren kezdődött egymás szétcincálása hanem jóval hamarabb. a Talpas volt az aktív aki 3 fősre szűkítette az élbolyt. Csak Hervé és a kis Jaja tudott vele menni. Az utolsó 10esen belül pedig igazi tüzijáték volt. A 2 francia érdekes módon nem próbálkozott összedolgozni, egymást érték a támadások hol Hervé hol Jalabert próbálkozott, ám a sikeres támadás a 3 fős bolyból mégis García Acosta érte el, aki addig idegesítette a 2 franciát amig hazaért. Óriási győzelem, elrontva a nemzeti ünnepen a franciák örömét, és aratva mind máig egyetlen Tour szakaszgyőzelmét. Heulot-nak idén sem sikerült, miután el tudott szakadni egyik társával Hervé és Jalabert mögött érkezett a célba.

2001

Ebben az évben a hegyek előtt rendezték Colmar-i céllal a július 14-ei szakaszt. Eléggé dimbes-dombos szakasz volt, prognosztiálható volt, hogy egy jó szökés hazaérhet. Természetesen be is jött. Franciák most is voltak elöl, naná bízva, egy sikeres szökésben. Laurent Jalabert (CSC) Laurent Roux (Jean Delatour) Inigo Cuesta (ONCE) és Jens Voigt (Crédit Agricole) alkotta, majd az egyik hegy után csatlkakozott hozzájuk egy fiatal olasz bizonyos Ivan Basso (Fassa Bortolo). Együtt haladtak az előnyük megfelelő voltaz utolsó emelkedőről lefelé jövet viszont 4en maradtak, mivel Basso elesett az egyik kanyarban. A cél Colmarban szintén emelkedett ez pedig Jalabert-nek feküdt és le tudta hajrázni Voigtot és Roux-t. Összetettben csapatban maradt a srága trikó, Stuart O'Gradytől Jens Voigt vette át.

2002

2002-ben a 2 évvel azelőtti világbajnokság helyszínére Plouay-be volt a befutó. Az első hét végén, hasonlóan az idei versenyhez nem volt még hegyi befutó, a bukások száma viszont sokkal kevesebb volt mint idén. A forgatókönyv az ilyenkor szokásos volt, elöl egy szökevénycsoport mögöttük a mezőny. De a végjáték már nem a szokásos volt, a mezőny eltaktikázta magát, és bizony nem tudta utolérni az elöl lévőket. Így végülis a 2 Rabobankos gyönyörű csapatmunkájának köszönhetően Karsten Kroon sikerével ért véget a szakasz, hiába próbálta meg Belohvosicks az utolsó 10 kilométeren az elmenést a franciák és a 2 Rabos ment vele. Kroon mögött Dekker érkezett meg és a többi szökevény.

2003

Ha az 1999-esről azt mondtam, hogy emlékezetes, akkor azt hiszem erről is azt kell mondani. Egy kiváló hegyi menő, egy igazi sportember pályafutásának ha nem is a szó szoros értelemben vett vége, de mégis csak egy csúnya szóval élve fordulópontja volt ez a nap. Nem sokkal a cél előtt lévő utolsó emelkedőn (1 nappal voltunk túl az Alpe d'Huez-i szakasz után) a Col de la Rochette-ről lefelé jövet történt az a baleset ami akkoriban és azóta is bejárta a világot. Joseba Beloki bukása, és a mögötte haladó Armstrong mezőn való átvágása. Hatalmas rohanás volt, eleve egy őrült szakaszt teljesítettek aznap, Alexandre Vinokourov támadott az emelkedőn a szeme előtt a sárga trikó lebegett. A gap-i célban a franciák készültek erre a napra gyönyörűen a tricolort felfestették a cél egyenes aszfaltjára. Vino végül hazaért megelőzve Bettinit és az Armstrong féle üldöző csoportot, ám 20 mp híján nem tudta átvenni a texasitól a sárga trikót.

2004

Ebben az évben arra a St. Flouri kisebb emelkedőre votl a befutó ahol a 2011es verseny 9. szakasza is véget ért. A szakasz több hegyet tartogatott, az első olyan nap volt ahol már nagyobb emelkedők vártak a versenyzőkre, ez pedig ideális terep volt a Quick-Step pöttyös trikó várományosának Richard Virenque-nak. A sikeres szökésben rajta kívűl Axel Merckx (Lotto) szerepelt ám Virenque őt is ott hagyta, és a végén egyedül érkezett St. Flourba. Mögötte 5 perc körüli hátránnyal az esélyesek. Az összetettben nem történt változás a korábbi sikeres szökés után megszerzett sárga trikóját meg tudta tartani Thomas Voeckler. 

2005

Egy dimbes-dombos szakasz, túl az Alpok első kemény hegyi szakaszain, egy nagy szökevénycsoport alakult többek között Stuart O'Grady (Cofidis) Axel Merckx (Lotto) Sandy Casar (FDJ) David Moncoutie (Cofidis) Angel Vicioso (Liberty) Thor Hushovd (Crédit) és Juan Manuel Garate révén. A főmezőny nem zavartatta magát, jócskán votl hátránya mindannyiuknak az összetettben. Így várható votl a sikeres hazaérés. Az együttműködés azonban az egyik emelkedőn Garate támadását követően szétbomlott, Casar, Vicioso és Moncoutie tudott vele menni, majd késöbb Merckx még felért. A 2 sprinter azonban mint nehezék leszakadt róluk. A végső és sikeres támadást azonban Moncoutie vitte véghez, akire viszont senki nem ment. A francák között Casarral talán meg is beszélték, de a spanyolokat szépen kijátszva, Moncoutie végül 1 perces előnnyel hazaért. A többiek közül a hajrát Casar nyerte Vicioso előtt.

2006

Legendás helyszínre Carcassone-ba volt a befutó. Sima szakasz, mezőnyhajrát várva, ám ezúttal is a 2. héten már-már szokásosnak vélt hazaérés lett a végeredmény. Ezt pedig a 4 fős jó nevű csoport véghez tudta vinni, ám mégis külömn-külön érkeztek meg. Sok érdekesség nem történt ezen a napon, Ők négyen Yaroslav Popovych (Discovery) Alessandro Ballan (Lampre) Oscar Freire (Rabobank) és Christophe Le Mevel (Crédit) egyesével egymás után ilyen sorrendben érkeztek meg. Az összetettben sem történt változás a nap után Floyd Landisen volt a sárga trikó.

2007

A cél ezúttal Le Grand Bornard-ban volt egy hegyi szaksaz végén, nem emelkedőre, hiszen a Colombiére-ről lefelé volt a cél. Az élen álló szökevénycsoport tagjai ezúőttal 3 főből álltak Inigo Landaluze (Euskaltel) David De la Fuente (Saunier-Duval) és Linus Gerdemann (T-Mobile). A kisebb hegyeken még nem vesztek össze ám az utolsó hegyen Gerdemann robbantott és lefelé menet növelve az előnyét, pályafutása első szakaszát nyerte a Touron. A főmezőnyből a pöttyös trikós Soler támadott a Colombiéren, a franciáknak ezúttal momentumuk sem volt.

2008

Az ez évi július 14-ei szakasz az előzetes várakozások szerint ismételten nem francia etap sikert jósolt, ugyanis az első komoly hegyi befutó várt ebben az évben a mezőnyre az Hautacamra. A szökevények között találtunk azért 2 franciát ám sok sanszal ők sem "rendelkeztek". Rémy Di Gregorio és Jeremy Roy (mindketten FDJ). Az utolsó hegen a Saunier Duval tartott kuffervizitet 3 emberük is végig uralta a történéseket, végül Leonardo Piepoli és Cobo együtt érkeztek meg mindenkit leszakítva hiába próbálkozott Kohl és Frank Schleck is, az esélyeseket pedig hátul Ricco tartotta szemmel. Piepoli ezzel a sikerrel csatlkaozott azokhoz akik mind3 GT-n nyertek szakaszt. 

2009

Ebben az évben ezen a napon egy biliárd asztal simaságú szakasz várt rájuk a Pireneusok után az Alpok előtt. A szökevények sem tudtak hazaérni, végig kontrollálta a mezőnyt a Columbia. A mezőnyhajrában Mark Cavendish volt a leggyorsabb megelőzve Tyler Farrart és Yauheni Hutarovichot. Összetettben sem történt természetesen változás Nocentini őrízte 6 mp-es előnyét Contador és 8 mp-es előnyét Armstronggal szemben.

2010

Az Alpok egyik átmeneti szakasza, 2003 után ismételten Gapba. Az útvonal vége ugyanaz volt mint 7 évvel azelőtt Col de la Rochette, lejtmenet, Gap. A szökevénycsoportot a nagy melegben 2 francia képviselte Maxime Bouet (Ag2r) és Pierre Rolland (Bouygues) ám mellettük Sergio Paulinho (RadioShack) Mario Aerts (Omega Lotto) Dries Devenys (Quick-Step) és Vasil Kiryienka (Caisse) alkotta az élenlévőket. A nagy forróságban hamar világossá vált, hogy ideális ez a szökés. Az utolsó emelkedőn Kiryienka próbált elmenni ám Paulinho tapadt rá és ketten egészen a befutóig kitartóan "üldözték" egymást. A 2 francia nem tudott mit kezde ni ezzel, Rolland a 3. helyért való hajrát is elvesztette Devenys-szel szemben. A győzelemért való hajrában pedig az athéni olimpia ezüst érmese gyorsabb volt az egykori pályakerékpáros pontverseny világbajnoknál, és megérdemelten aratta élete legnagyobb győzelmét. Összetettben továbbra is Andy Schleck vezetett.