Velomania

Ma a mezőny a második napot töltötte a Pireneusokban, és ugyan a mai napon is szerepelt az útvonalban egy legendás emelkedő, a Col d’Aubisque, de mivel a hegy után még több, mint 40 km volt a befutóig, így arra lehetett számítani, hogy majd egy szökevénycsoport fog hazaérni, ez pedig végül be is jött.

Így aztán ahogy várható is volt, ma nehezen alakult ki a szökevény csoport, az első 30 kilométeren szinte folyamatosan voltak akciók, aminek köszönhetően a tempó is nagy volt a mezőnyben, olyannyira, hogy sajnos a komoly hátfájdalmakkal küzdő Andreas Klöden korán leszakadt és fel kellett, hogy adja a versenyt, majd nem sokkal később a rabobankos Lasrs Boom is erre a sorsra jutott.

Végül majdnem 40 km megtétele után állt össze az a sor, akiket végül elengedett a mezőny Maarten Tjallingii (Rabobank), Thor Hushovd (Garmin-Cervélo), Dmitriy Fofonov (Astana), Edvald Boasson Hagen (Sky), Jérôme Pineau (Quick Step), David Moncoutié (Cofidis), Alessandro Petacchi (Lampre-ISD), Lars Bak (HTC-Highroad) és Vladimir Gusev (Katusha) tudott meglépni a mezőnytől, míg Philippe Gilbert ekkor még nem, ugyanis az ő próbálkozásaira a sárga trikót védő Voeckler és csapata azonnal reagáltak. Amint sikerült ellépni a szökevényeknek hátul azonnal megállt a mezőny, a sárga trikósra ugyanis egyikük sem volt veszélyes az esélyesek pedig ma nem mentek semmit, ennek köszönhetően pedig gyorsan nőtt az előnyük olyan 7-8 perc körülre, amit aztán stabilan tartottak is végig.

Eközben az elöl lévők először a részhajráért küzdöttek meg, amelyben a 20 pont Boasson Hagené lett, bár hátul a mezőnyben a 11. helyért jóval nagyobb csata folyt, itt Rojas hajrázta le Cavendisht. Aztán ahogy a szökevénycsoport megkezdte az Aubisque megmászását kisebb meglepetésre (bár az idei versenyzését figyelve az ilyesmi már nem is igazán meglepő a világbajnoktól) Hushovd támadott és lépett meg a többiektől őt követte Jeremy Roy, majd kissé lemaradva Moncoutie tekert felfelé a 3. helyen. Roy azért persze utolérte a novégot, majd 9 kilométerrel a hegy vége előtt le is hagyta, és nem sokkal később így tett Moncoutie is, így a kiemelt kategóriás hegyi hajráért a két francia között folyt a verseny. Ekkor 15-20 másodperc választotta őket el egymástól, és bár talán inkább azt lehetett volna várni, hogy a rutinosabbik francia felzárkózik az előtte lévőre, de Roy volt ma az erősebb, folyamatosan növelte az előnyét üldözőjével szemben és elsőként ért fel az Aubisque tetejére, ami egyben azt is jelentette, hogy a szakasz végén átvehette a pöttyös trikót is. Moncutie a hegyen 53 másodperc hátránnyal ért fel, és Hushovd is nagyon jól a várakozásokat messze felűlmúlva tartotta magát, nagyjából másfél perc hátránnyal kött a 3. helyen, majd sorban a többi szökevény, illetve a mezőny az esélyesekkel 8 perc hátránnyal.

A lejtmenetben aztán változott az első 3 között az erősorrend, Roy az élen mindent beleadott míg Moncoutie kicsit óvatosabb volt, Hushovd viszont gyorsabb volt mindkettejüknél, így előbb utolérte a cofidises versenyzőt, majd ketten folytatták az élen álló versenyző üldözését. Moncoutie eleinte nem volt biztos benne, hogy besegítsen-e a vezetésbe a norvégnak, hiszen az nyilvánvaló, hogy a hajrában Hushovd az erősebb, végül aztán mégis beállt ő is vezetni, aztán a vége felé amikor látta, hogy a norvég mennyivel erősebb mégis inkább visszaállt mögé, ezzel talán egy kicsit Roynak is dolgozva, egy esetleges francia szakaszgyőzelemért. 15 km-rel a vége előtt már csak fél perc volt Roy előnye, ami ahogy a laposabb részekre értek egyre inkább fogyott, de végül egészen az utolsó kilométerekig kitartott. 3 kilométerrel a vége előtt aztán Hushovd megindult, otthagyta Moncoutiet, utolérte Royt, majd tovább is ment, és innen már nem lehetett megállítani, fantasztikus, igazi világbajnoki versenyzéssel szerezte meg a szakaszgyőzelmet. A 2. helyért még Moncoutie is megelőzte Royt, aki így a végén csalódottan legyinthetett, valóban nem sok hiányzott neki ma a szakaszgyőzelemhez, azonban a pöttyös trikó mellé a legaktívabbnak járó a piros rajtszám így is az övé lett. Mögöttük sorban érkezett meg a többi szökevény, majd a 10. helyen az a Philippe Gilbert, akinek a lejtmenetben sikerült 50 másodperccel elmenni a mezőnytől, ezzel értékes pontokhoz jutott a zöld trikóért folytatott versenyben, csak úgy, mint Rojas, aki a főmezőny élén a 12. helyen érkezett meg, azonban a zöld trikó egyelőre még megmaradt Cavendishnél. Az összetettben lényegi változás nem történt, továbbra is Voeckler vezet, míg az esélyesek együtt érkeztek meg.

A szakasz eredménye:

Az összetett állása:

Holnap ismét egy az összetett szempontjából fontos szakasz következik egy 3., két 2., két 1. kategóriás emelkedővel, és a végén kiemelt kategóriás hegyi befutóval a Plateau de Beille-en, amely egyébként arról nevezetes, hogy azon korábbi 3 alkalommal, amikor ide volt befutó, mindannyiszor az a versenyző nyert, aki végül megnyerte az összetettet is, 1998-ban Pantani, 2002-ben Armstrong és 2007-ben Contador. Tehát mindenképpen az esélyesek tűzijátékára lehet számítani, aztán majd kiderül, hogy folytatódik-e a sorozat, persze előfordulhat, hogy végül egy az összetettben hátrébb álló szökevény aratja le a babérokat.