Velomania

75. születésnapját ünnepelhette idén a spanyol kerékpáros körverseny, és a jubileum alkalmából a versenyzők az eddig megszokott aranysárga helyett a piros trikóért küzdhettek a szakaszokon. Ami azt illeti küzdelemből nem volt, hiány a jól eltalált útvonalnak köszönhetően végig kiélezett versenyt láthattunk, amelynek nehéz lenne minden izgalmas pillanatát kiemelni, mégis összefoglalónk első részében a legérdekesebb történéseket próbáljuk meg feleleveníteni.

Előbb Cavendish, majd Gilbert pirosban

Az idei Vuelta a jubileumi évfordulóhoz méltóan, igazán látványos keretek között egy éjszakai csapatidőfutammal kezdődött Sevillában, melyet talán kicsit borítva a papírformát a Columbia nyert meg, amellyel Mark Cavendish lehetett az első, aki felvehette a piros trikót ezen a versenyen. Másnap a sprintbefutóban ez nem forgott veszélyben, azonban a többség által várt győzelme elmaradt, ugyanis a hajrában a fehérorosz Hutarovich megtréfálta, másnap aztán az összetettben vezetőnek járó trikó is lekerült róla, ugyanis Malagában egy rövidebb emelkedőre volt a befutó, melyet a remek formában lévő Gilbert nyert meg, napokra megszerezve magának a piros mezt. A 4. szakaszon Igor Anton egy hasonló befutóban tudott győzni amivel felkapaszkodott az összetett verseny 2. helyére, őt követte ekkor Joaquin Rodriguez és Nibali. Ezután az 5. szakaszon ismét jöhettek a sprinterek, ezúttal Farrar nyert, másnap Murciában a kisebb hegyeket a legtöbb gyorslábú már nem bírta, így Thor Hushovd számításai beváltak és ő is feliratkozott a győztesek listájára. A 7. szakaszon sem akart összejönni Cavendishnek a győzelem, Orihuelaban Petacchi tudta lehajrázni, viszont stabil teljesítményének köszönhetően a pontversenyben átvette a vezetést.

Hosszú szökések…

A 8. szakaszon aztán már komolyabb hegyek következtek, amit Gilbert már nem bírt, így az összetettben Igor Anton került az élre, a szakaszgyőzelmeket viszont nem az esélyesek, hanem egy-egy hazaérő szökevény szerezték meg, előbb Moncoutie, aki ezzel megindult, hogy megszerezze sorozatban 3. hegyi trikóját, ami végül sikerült is, majd a 9. szakszon David Lopez, a tizediken Imanol Erviti örülhetett. Másnap aztán az Andorrai befutónál már az esélyeseké volt a terep és az összetettben ekkor 2 másodperccel Joaquin Rodriguez mögött álló Igor Anton, miután Mosquera támadásával előbb a riválisokat, majd saját magát is elfárasztotta, megnyerve a szakaszt visszaszerezte a piros trikót, és ezzel komoly esélyessé lépett elő az összetettre nézve, mögötte a konstans formát mutató Nibali hátránya 45 másodperc volt ekkor Rodriguez 1:17, Mosquera 1:29-re állt ekkor. Ezek után két sprint szakasz következett, melyeken ha úgy tetszik helyre állt a világ rendje, Mark Cavendish a tőle megszokott módon bezsebelte mindkettőt, kényelmesre növelve az előnyét a zölt trikóért folyó versenyben.

Dráma több felvonásban

A 14. szakaszon aztán minden a feje tetejére állt, ugyanis először az összetettben éllovas Igor Anton bukott és kényszerült a verseny feladására, majd a hegyi befutót a Pena Cabargára Joaquin Rodriguez nyerte meg, Nibali ugyan lemaradt mögötte, de ekkor még megőrzött 4 másodperc előnyt a spanyollal szemben, így ő örökölte meg a piros trikót, melyet másnap a Covadongán meg is tudott tartani, itt egyébként ismét egy szökevény, Barredo nyerte a szakaszt. Ahogy a 16.-at is, itt Nieve örülhetett, viszont talán ennél fontosabb, hogy az utolsó emelkedőn Rodriguezék betámadták Nibalit, aki nem tudta tartani a lépést és 33 másodperc hátrányba került az összetettben Puritoval szemben, igaz a következő időfutam az olasznak feküdt inkább. Úgy tűnt tehát, hogy ők ketten dönthetik el az idei versenyt egymás között, Rodriguez fogadkozott is nagyon az ITT előtt, hogy élete legnagyobb idejét szeretné menni, nos ami azt illeti, ez egyáltalán nem sikerült neki. Több, mint 3 és fél perc hátrányt szedett össze, amivel gyakorlatilag kiírta magát a versenyből. A piros trikót természetesen Nibali vehette fel ismét, a 2. helyre pedig a meglepően nagyot tekerő Mosquera jött fel, mindössze 39 másodperc hátránnyal. A szakaszt egyébként némi meglepetésre nem az időfutam specialista Cancellara, hanem a szakasz végén a szélviszonyok megváltozását kihasználva Peter Velits nyerte, ezzel a 3. helyre jött fel összetettben.

Olasz győzes 20 év után

Ezután Toledoban Gilbert örülhetett egy újabb szakaszgyőzelemnek, azonban a cél előtti rövid emelkedőn az összetettben is történt változás, Mosquera külön idővel érkezett meg Nibalihoz képest, így a mindent eldöntő Bola del Mundo előtt már 50 másodperc volt a hátránya. Ezzel együtt még így sem szállt el minden esélye, és becsületére legyen mondva, mindent megpróbált a 35 éves spanyol a győzelem érdekében, de hiába támadott, a végén Nibali, aki szintén nagyot küzdött a piros trikójáért még utol is érte, ezzel bebiztosítva az összetett győzelmét, pályafutása során először nagy körversenyen, valamint a Vueltán 1990. és Marco Giovanetti sikere után első olaszként. Az összetett 3. helyét végül meg tudta tartani Velits, aki számára ez szintén komoly siker, míg Rodriguez végül 4. helyen fejezte be a versenyt Fränk Schleck előtt. A három hétből már csak a Madridi záró szakasz volt hátra, melyen Farrar még egyszer lehajrázta Cavendisht, aki ennek ellenére is megnyerte a zöld trikót. Ezzel zárult tehát az idei spanyol körverseny, amely talán az idén a háromhetes versenyek közül a legizgalmasabbra sikerült, reméljük jövőre legalább ilyen lesz.

Az összetett verseny végeredménye: