Velomania

Az idei Giro d'Italia fordulatos volt. A verseny első hetére a szomorúság, a megdöbbentség volt a jellemző, ezt Wouter Weylandt sajnálatos, drámai balesete okozta. Ezután nem lehetett könnyű a kerékpárosoknak, ők még tovább kockáztatták az életüket. A verseny természetesen nem állhatott meg, a negyedik szakasz után újra elindult. Hamarosan következtek az első hegyek, emelkedők. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Alberto Contador a Saxo-Bank Sungard csapatából, aki remekül versenyzett a hegyeken és nagy meglepetésre "társat" is talált magának Rujano személyében. A Monte Zoncolant a spanyol Igor Anton nyerte és szakaszt nyert a fiatal Nieve is egy remek biciklizéssel. Tulajdonképpen eldőlt már a verseny az első helyért, kizárt volt, hogy megelőzze valaki is Contadort, azonban a dobogóért még megküzdöttek. Végül Scarponi és Nibali állhatott fel a 2. és a 3. helyre. Az időfutamon még David Millar bezsebelt egy sikert és ezzel ért véget a Giro. Papírforma volt az egész, de mi mégis értékelünk néhány versenyzőt.

Top 12:

1. Alberto Contador (10 pont)

A spanyol GT menő már az elejétől fogva a legnagyobb esélyesnek számított, mivel egyszer már az első helyen végzett Olaszországban. Az ő esélyeit még az is növelte, hogy remekül megy a hegyeken és az időfutamokon is az elsők között szerepel. Az idei Giro d'Italia sok hegymenetet és két egyéni, plusz egy csapatidőfutamot is tartalmazott. Ezért lehetett még inkább a legnagyobb esélyesnek tekinteni Contadort. A verseny el is kezdődött, sajnos szomorúan folytatódott, ám eltekintve a sokkoló történtektől az első hét végén elindult az igazi verseny. Contador megnyerte az Etnára felvezető szakaszt és a hegyi időfutamot, a többi hegyen is az élen volt, azonban nem volt szükséges mindig szakaszt nyernie. Contador teljesítménye így is kiváló volt, olyan könnyedén tekert a hegyeken, hogy gyerekjátéknak tűnhetett a szurkolóknak. Sohasem volt gyenge pillanata és így ő lett a 2011-es Giro győztese. Persze sokan vitatják a teljesítményének hitelességét, mivel tavaly doppingügybe keveredett. Nos, szerintem doppinggal, vagy anélkül, ez szép Girója volt. Nem is akarom őt kisebbíteni, mert a mai versenyzők elé annyira kemény elvárásokat tesznek, hogy ezt már segédeszköz nélkül képtelen bírni, pláne egy háromhetes versenyen. Ez volt a zárógondolatom.

2. José Rujano Guillen (9 pont)

 A másik üde színfolt mindenképpen a kis venezuelai. Úgy tűnik, hogy amikor a Finestret bele teszik a programba akkor Rujano nem tud rosszul menni azon a versenyen. 2005-ben az összetett 3. heléyn végző és a mára legendássá vált szakaszt akkor megnyerő Rujano, az idén újra 6 évvel ezelőtti formájában tündökölt. Egykori csapatának leszármazottjai közé igazolva idén a sok hegyi manó közül (Ochoa, Serpa, Sella, Rodriguez, Rujano) ő volt az aki a legjobban bírta a hegyeket, sőt nem egyszer Contador egyedüli ellenfele volt, ami látva Berci formáját ezen a versenyen, elképesztő teljesítmény. Valljuk be nem sokan gondoltuk, hogy ez a Giro róla is fog szólni. A Zoncolan kivételével, ahol egy kisebb hátrányt összeszedett nem volt rossz napja a hegyeken, amit egyedül bánhat és ami a még jobb eredménytől megfosztotta az az 5. szakasz szegény Weylandt halála utáni emlékezést követő szakasz, ahol leszakadt a főmezőnyről.. ha nincs az az 5 perc a 4. helyen végzett volna.
Egy szakaszsiker a Grossglockneren, második hely kedvenc szakaszán a Sestriére-in és az Etnán, negyedik hely a nevegali hegyi időfutamon, csupa-csupa remek eredmény. A Quick-Stepben és a Caisse d'Epargne-ban is megforduló "kicsi" méltán nevezhető az idei Giro egyik legjobbjának, és így az értékelésünkben is helyet kellett kapnia.

3. John Gadret (8,8 pont)

A remek cyclo-cross bringásból szép lassan kitűnő 3 hetes versenyző lesz, a franciák és persze a mi örömünkre is, ugyanis ő nem az a matekozós fajta versenyző. Tavaly a Giron és 2008-ban a Vueltan is már bontogatta szárnyait, előzőn a 13. utóbbin a 18. helyen ért célba. Komolyan azonban nem sokan számoltak vele, azonban az előkelő 4. helyet érte el és mellé még egy szakasz győzelmet is bezsebelt. Összességében hatalmas eredményt ért el egy nem is akármilyen kemény Giro-n. Azt nem tudom, hogy valaha meg fogja e tudni ismételni ezt az eredményt, de az biztos, hogy most már komolyan kell vele számolni, ahogy egyre több franciával.

4. Mikel Nieve (7,8 pont)

A fiatal spanyol kerékpáros már a tavalyi Vueltán megmutatta, hogy érdemes rá figyelni. Akkor szeptemberben egy remek szökéssel sikerült bemutatkoznia az elit kerékpárosok előtt. Azóta semmi nem változott, ugyanúgy az Euskaltel kerékpárosa és szintén nagyon ügyesen kerékpározik a hegyeken. Olyannyira jól teljesített, hogy egy egyéni indulásnak köszönhetően hazaért. Ez megint nagyon nagy dolog, fiatalként, kevés tapasztalattal higgadtan tekert végig a szakaszon és ez meghozta a gyümölcsét. A további szakaszokon sem hagyott alább a lendülete, miként rendre az első tízben végzett az emelkedős etapokon. Emellett azt gondolom, hogy szerethető versenyző is, és remélem, hogy a neve sosem kerül doppingügybe. Nagyon megkedveltem a versenyzőt, mert minden benne van, ami egy jó sportolóvá váláshoz kell. Nieve egy sikeres Girón van túl, és igazán szeretném, hogyha a Touron is nyerne egy szakaszt. Szerencsére mindig bukkannak fel újabb és újabb tehetségek a porondon és ez a legjobb dolog.

5. Roman Kreuziger (7,4 pont)

Tőle is egy picivel többet vártak a hegyeken, de szerintem jól teljesített. Ilyen kemény körversenyen még nem nagyon indult, számára szerintem jó ez a 6.hely, és a fehér trikó is az övé lett. Ő nem nagyon támadott, mindig a 10. hely körül ért be. A Zoncolant nem nagyon bírta, de volt más kisebb-nagyobb időhátránya, ennek ellenére okosan biciklizett, szép 6. hely ez tőle, na és fehér trikó. Igazán nem tartozott a legnagyobb esélyesek közé, ide várták az 5 közé.

6. Joaquim Rodriguez (7 pont)

Ő már korábban is produkált remek eredményeket, mind a Touron, mint a Vuelta-n. Sőt, egyre jobb eredményeket tud felmutatni, ugyan van még egy nagy hiányossága, az időfutam. Purito az első két hétben, finoman fogalmazva is csak megbújt a mezőnyben. Bőven nem volt benne a Top 10-ben mikor valamicske formajavulás mutatkozott nála. Aztán a 3. hétre ez a forma annyira jó lett, hogy az 5. helyig meg sem állt az összetettben. Ugyan már nem a Giro-hoz tartozik, de a Dauphiné versenyen továbbá is remek formát mutatott a spanyol a hegyeken. Úgy gondolom, hogy a Vueltán akár egy dobogós eredményt sem lehet kizárni vele kapcsolatban.

7. Igor Anton (6,8 pont)

Az Euskaltel versenyzője az egyik feltörekvő tehetsége a GT mezőnynek. Már tavaly is kitűnő formában volt a Vuelta-n, de egy sajnálatos bukás miatt ideje korán be kellett fejeznie a spanyol kört és egy biztosnak tűnő dobogós helyet veszített el ezzel. Sokan az összetett szempontjából számoltak a baszk fiúval, de ő a verseny kezdete előtt kijelentette, hogy egy szakasz győzelmet szeretne szerezni és az idei fő célja ismét a Vuelta lesz. Már már azt hihettük, hogy ez a nyilatkozat csak figyelemelterelés volt a spanyoltól, hiszen a Grosslockner-i szakasz után a 7. helyen állt az összetettben. Ekkor jött a sokak által és, mint később kiderült a spanyol által is, legjobban várt szakasz. Anton az egyik legkeményebb hegyet zsebelte be, ezzel elérte fő célját és még az összetett 3. helyére is feljött. Őszintén szólva ezek után nagyon drukkoltam neki, hogy dobogón tudjon maradni. De a következő szakaszon már nem bírta tartani a tempót és szép lassan a 18. helyig csúszott az összetettben. Mindenesetre a Giron mutatott formája alapján bizakodhat a Vueltára és még ha hozzávesszük, hogy Contador a Touron is elindul(ezek után erősen kételkedem,hogy elindul Spanyolországban) egyik fő esélyes lehet a spanyol három hetesen.

7. Michele Scarponi (6,8 pont)

Az olasz versenyző immár a Lampre csapatában tekerve indult el a Giro d'Italián, és így is esélyes volt a Top 10-es helyezésre, sőt, az első három közé várták őt a másik olasszal Nibalival együtt. A hegyi szakaszokon várhatták a rajongók azt, hogy jól fog szerepelni. Nos, ez meg is történt, ám egy picit később szívta fel magát. Eleinte "csupán" negyedik vagy ötödik helyeket szerzett, ám aztán a hegyi időfutamon 3. lett és még a sokáig második helyen álló Nibalit is megelőzte az összetettben. Nem lehet azt mondani, hogy ez volt a legjobb Girója, mert volt pár mélypontja, azonban a 2. helyezés ebből a szempontból kiváló eredmény. A véleményem szerint nem Scarponitól várták az olaszok a legjobb helyezést, mert inkább Nibalit tartották esélyesebbnek. A rutin és a tapasztalat nyerte meg a harcot a fiatalsággal és a vakmerőséggel szemben. A királyetapon a Lampre versenyzője nem omlott össze úgy, mint Nibali és a negyedik helyet szerezte meg. Ezzel ugrott a második helyre és ezt sikerült megtartania a verseny végéig. Végül jól sikerült a verseny számára, szép volt Scarponi!

9. Stefano Garzelli (6,4 pont)

 Az idei Giro d'Italia egyik legidősebb versenyzőjeként állt a rajthoz a 2000es verseny győztese, és a jó öreg Stefano idén sem hazuttolta meg önmagát. Hamár a hegyeket nem is bírja olyan jól mint anno, azért idén is többször közel volt a szakaszsikerhez. Négy szaksazon is a top5ben végzett, legközelebb a 15. szakaszon a Val di Fassa-i hegyi befutós kegyetlen szakaszon volt a sikerhez (ami pályafutása 10.Giro szakaszgyőzelme lett volna). Elment a szökéssel, amit aztán bírt a legtovább legalábbis úgy tűnt, amig nem jött Nieve és az utolsó hegen utolérte végül. A hegyi hajrá pontokat begyűjtötte és így az utolsó héten márcsak arra kellett figyelnie.
Kisebb csalódást kelthet a 26. helyezése az összetettben, de úgy gondolom, hogy a hegyi kiráyi címe ezt kárpótolja. 2009 után, második alkalommal lett hegyi király, megelőzve a pontversenyben Contadort. Értékelés szempontjából tehát azt tudom mondani, hogy az idei Giro egyik üde színfoltja volt Garzelli.

10. Vincenzo Nibali (5,8 pont)

Azt hiszem, a Giro idei csalódása. Sokkal többet vártak tőle az olaszok is, ehhez képest gyönge volt. A hegyeket nem nagyon bírta jól, a Finestren is leszakadt, és egy-két jó kivétellel rosszul teljesített, ám így is 3.helyen végzett. A hegyeken megszenvedett, nem nagyon tudott támadni. Talán egyedül a Zoncolanon volt erős, az Etnán sem volt topformában, és ugye a Val di Fassan is hátránnyal ért be. A legnagyobb mélypont egyértelműen a 15. etap volt, a Val di Fassa, amikor elbukta a 2.helyet. Esélyes a tavalyi Vuelta siker után volt, és az olaszok picit csalódtak benne.
 

11. Denis Menchov (5,4 pont)

Az orosz versenyzőtől mindenképp többet vártak a rajongók, de a formája alapján nem lehetett sok jóra számítani. A tavalyi Vueltán nagy meglepetést szerzett az egyik időfutamon, most nem sikerült neki. A hegyeken közepes teljesítményt nyújtott szerintem, mert a legtöbbször a Top 10-ben végzett a hegyi szakaszokon, de mégsem ért el kiugró eredményt. Ezért csalódás a teljesítménye, viszont nem ő okozta a legnagyobbat. A mostani formájához mérten teljesített, amin még van mit csiszolni, sőt. Contadorral egyértelműen nem tudta felvenni a versenyt, azonban nem lehet tudni, hogy mikor lendül igazán formába. Menchov szereplését így tudom jellemezni.

12. David Arroyo (5,2 pont)

A tavalyi második helyezett most közel sem volt olyan kirobbanó formában, mint egy évvel ezelőtt és ennek megfelelően nem is villogott a meredeken, csak az élmezőny hátuljában kullogott. Azt hiszem, hogy nem vártak tőle túl sokat, vagy mégis? Hát, ezt nehéz eldönteni. Szerintem csak egy kiugró eredmény volt a tavalyi. Nem érzek benne annyi erőt és kitartást, hogy jól szerepeljen. Az is lehetséges, hogy nem erre a versenyre készült a legjobban. A Movistar kerékpárosa ezért került a listánk végére. Nem volt benne igazán támadási vágy és ennek hiányában nem megy semmi.