Velomania

Kicsit nehéz helyzetben vagyunk, hiszen eddig olyan igazán átütő támadást nem láttunk, a szakaszgyőztes Sagant pedig már tegnap díjaztuk, így úgy döntöttünk, hogy ma egy szökevénynek adjuk a nap embere díjat, mégpedig a rajt után megszökött négyesből a legtovább kitartó Ruslan Pydgornyynak, aki ugyan ha a hazaérésre nem is lehetett esélye, de a teljesítményével a mai 10-ből 5 hegyi hajrát is megnyert, illetve még két 2. helyet is szerzett, amellyel megszerezte a hegyi trikót. Ahhoz hogy ezt megtartsa a végéig minden bizonnyal holnap is benne kellene lennie a szökésben, amellyel várhatóan nem lesz egyszerű dolga, de ma minden esetre ő lett nálunk a nap embere.

Bevallom őszintén, ha Zakopanéról van szó, akkor még véletlenül sem a kerékpársportra asszociálok, hanem sokkal inkább egy másik nagy kedvencre, a síugrásra és a fantasztikus hangulatra, amit a lengyel szurkolók tudnak teremteni. Nem hiába nevezik Lengyelország legmagasabban fekvő városát az ország téli fővárosának, amely persze ettől még nyáron is kedvelt célpontja a turistáknak, most pedig a Lengyel Körverseny 5. szakaszának házigazdája volt, még mielőtt túlságosan elkanyarodnánk a témától.

A szervezők egy 40,5 kilométeres körpályát jelöltek ki a város körül a mai napra, amelyet 5-ször kellett teljesíteni a kerekeseknek, így ennyiszer kellett megmászni azt a két emelkedőt (egy 1. és egy 2. kategóriás), amelyek az útvonalat nehezítették, és amelyektől azt várták többen, hogy majd egy kicsit megrostálják a mezőnyt és így majd lesznek változások is az összetettben, nos így utólag inkább úgy néz ki, hogy ez holnapra marad, de haladjunk csak szép sorban.

A szakasz elején szokás szerint kialakult egy szükevénycsoport Ruslan Pydgornyy (Vacansoleil-DCM), Albert Timmer (Skil – Shimano), Miguel Minguez Ayala (Euskaltel-Euskadi), Mateusz Taciak (CCC Polsat Polkowice) és Vasili Kiryienka (Movistar Team) tudott ellépni a mezőnytől, de nem sokáig voltak így együtt, ahogy mászták meg az emelkedőket Kiriyenka és Pydgornyy leszakították a többieket, majd nem sokkal később Kiriyenka is leszakadt az ukránról. Pydgornyynak sikerült 8 percre is elmennie, de ekkor a mezőnyben is gyorsította egy kicsit a tempón a versenyzők elsősorban a Lampre vezetésével és ez az előny hamar olvadni kezdett. Az utolsó kör kezdetéhez érkezve kb. 50 másodperce lehetett még az ukránnak, amikor hátulról a két lamprés Ulissi és Spilak, valamint Caruso a Katushából támadtak, majd fel is értek rá, a mezőny viszont a Liquigas és a Rabobank vezetésével nem engedte el őket túlságosan, nagyjából egy 30-40 másodpercen belül tartották mindig az aktuálisan támadó versenyzőket. Kb. 30 km-rel a vége előtt indult meg a mezőnyből Poels (Vacansoleil) aki ahogy utolérte az elöl lévő csoportot tovább is ment, amivel szét is szakította ezt a sort, nem is volt túl hosszú életű a próbálkozása, hamarosan utolérték őket. Ezzel együtt még mindig volt, akinek volt még ereje egy támadásra, mint a lengyel Rutkiewicznek, aki egész sokáig kitartott az élen, de Nibaliék őt sem engedték el. Így aztán végül együtt érkezett meg a főmezőny a hajrához, amelyet Sagannak készítettek elő a Liquigasosok, de jó helyen volt Romain Feillu is, illetve több sprinter is, mint pl. Haussler jól kivédte a mai emelkedőket, így köztük dőlt el a mai etap. Akár Feillunek is összejöhetett volna ma a győzelem, ő viszont elhamarkodta a támadást, pedig amilyen erővel megindult egy pillanatig még úgy nézett ki, hogy hazaér, azonban azonnal Sagan reagált az akcióra és még a cél előtt elhúzott mellette, ezzel a tegnapi győzelme után ismét nyert egy szakaszt, ezzel megerősítve az összetett elsőségét, a mai befutónál szerzett jóváírás, pedig majd nagyon jól jöhet még neki a végén. A 2. helyen a rabobankos Matthews, a 3. helyen Haussler futott be, Feillut a végén többen is kikerülték, csak 6-ként ért célba, de ezzel együtt őrzi a zöld trikót, de Sagan most már csak 2 pontra van tőle. Ami az összetettet illeti Sagant 15 másodpercre követi Marcato, 17-re Feillu a címvédő Daniel Martin pedig 20 másodperccel van lemaradva a 4. helyen. A mai szakaszon szerzett pontjaival Pydgornyy átvette Matysiaktól a hegyi trikót, de holnap még keményen meg kell küzdenie érte, ha meg akarja tartani. A részhajrákért járó trikót továbbra is Adrian Kurek viselheti.

 A szakasz végeredménye:

Az összetett állása:

Holnap nem lesz könnyű napjuk a versenyzőknek, ugyanis maradnak a Tátrában, és nem kevesebb, mint 11 első kategóriás emelkedő lesz majd, amit meg kell mászniuk plusz még a hegyi befutó Bukowina Tatranskába, nagy harc várható az összetettért, Sagannak nem lesz egyszerű itt megtartani a sárga trikót Daiel Martinnal, vagy akár Scarponival szemben.

Egy quick steppes bajnoki trikóban, de milyen ország is ez...? Marc de Maar a Föld egyik legfiatalabb országának Curacaonak bajnokaként büszkén pózol a fotósoknak.

Sagan az első 3 sík szakaszon is megpróbált ott lenni a mezőnyhajrában, de hiszen pl. a Californiai Körversenyen idén láthattuk, hogy adott esetben a gyorsláblúakkal is felveszi a versenyt, ez itt most kevésbbé jött össze, viszont a mai napon neki kedvezett a terep a kisebb emelkedőkkel a végén, a csapata is nagyon jól dolgozott neki így jó helyről várhatta a hajrát, amelyben aztán megmutatta, hogy mennyire erős és az utlsó 500 méteren megindulva magabiztosan nyerte a szakaszt, olyannyira, hogy a sárga trikó is az övé lett a szakasz végén, meglátjuk, hogy meg tudja e tartani. Minden esetre egy szép győzelem volt, így nálunk ma ő lett a nap embere.

A Lengyel Körverseny 4. napján, ha szabad ilyet mondani (és ezúton is elnézést kérek Marcel Kitteltől) végre elkezdődött az igazi verseny, ugyanis ma már 3 komolyabb, első kategóriás emelkedő (ezek egyébként 700-800 méter között voltak), illetve a szokásos körpálya Cieszynben is érdekesebbnek ígérkezett. Na nem csak azért, mert körözgetés közben Csehországba is átmentek, hanem mert itt már azért volt egy kisebb emelkedő a pályán, illetve Cieszyn belvárosában a befutóhoz is emelkedő és kockaköves út vezetett, meg kell hagyni, a szervezők nagyon jól kitalálták ezt a kört.

A szakasz elején egy háromfős csoport; Chad Beyer (BMC), Federico Rocchetti (De Rosa - Ceramica Flaminia) és a hegyi összetettben vezető Bartolomiej Matysiak (CCC Polsat) lépett meg a mezőnytől , hozzájuk pedig egy kicsivel később még fel tudott érni a lengyel válogatott színeiben tekerő Kamil Gardek. Ugyan volt 7 perc előnyük is, de a mezőny a hegyek között ebből viszonylag gyorsan visszajött egy kb. 2 perces távolságra. Az elöl lévők között eközben persze folyt a különverseny a hegyi hajrákért, az első kettőt megnyerte Matysiak, és bár a harmadikon leszakadt Beyer mögött, de így is elcsípte még a 2. helyet, aminek köszönhetően most már magabiztos előnnyel vezeti a hegyi összetettet. A mezőny viszont még ezen az emelkedőn utolért a szétszakadó szökevénycsoportból 3 versenyzőt, csak Beyer tudott elöl maradni, igaz ő is csak fél perc körüli előnnyel. Sokáig nem tartott a magánya, ugyanis már lefelé menet csatlakozott hozzá a moldáv bajnok Pliuschin a Katushából, aki mögé Beyer már csak leginkább beállni tudott, mivel jóval fáradtabb volt már ekkor. 20 kilométerrel a vége előtt, amikor beérkeztek a körpályára a rövid emelkedőn le is szakadt tőle és utolérte a mezőny, az egy másik kérdés hogy a moldáv versenyző is így járt valamivel később. 16 kilométerrel a vége előtt támadott az astanás Simon Clarke, de nagy előnyt ős sem tudott szerezni, az utolsó körre őt is megfogták. A mezőnyben eközben folyamatosan voltak kisebb próbálkozások, nagy volt a tempó, aminek következtében több részre szakadt a sor. Az utolsó kört aztán már a Liquigas uralta, még Nibali is előrejött az emelkedőn meghúzni a sort, nagyon jól előkészítették a szakaszt Sagannak, aki ahogy várható volt, a végén a cél előtti rövid emelkedőn támadott és az őt követőkhöz képest külön idővel megérkezve magabiztosan megnyerte a szakaszt és mivel Kittel leszakadt a hegyeken át is vette a sárga trikót. A 2. helyet a címvédő Daniel Martin szerezte meg a 3. helyre pedig az a Marcato érkezett meg, aki tavaly itt „elszámolta a köröket” (1 körrel a vége előtt ő volt elöl és azt hitte, hogy már a befutó következik). Az összetettben Sagant Marcato és Romain Feillu követik, a 4. helyen pedig Daniel Martin áll.

Mivel Kittel ma nem szerzett pontot Feillu egy 9. hellyel átvette tőle a zöld trikót, a csapatversenyben pedig a Vacansoleil vezet. A részhajrákért járó trikó viszont maradt Adrian Kureknél.

 A szakasz végeredménye:

Az összetett állása:

Holnap egy az összetett végkimenetele szempontjából is fontos szakasz következik, Zakopane környékén jelöltek ki egy 40 km-es kört a szervezők, amelyen 5 kört kell majd megtenni, közben pedig körönként egy első és egy második kategóriás hegyet megmászni. A befutó egyébként majd a remek hangulatú versenyeiről híres Wielka Krokiew sáncnál lesz, a befutó előtt majd az utolsó kilométer fog emelkedni, de azért nem egy síugrósánc meredekségére kell itt gondolni, átlagban mindössze 3%-kal emelkedik csak az oda vezető út.

Itt a bizonyíték, hogy mennyire gyors gyerek ez a Marcel fiú!

A fiatal német az idei Lengyel körön zsinórban a 3. szakaszát nyerte, egyben a versenyen is és ezúttal is nagy fölénnyel. Az U23-as időfutam világbajnoki bronzérmes Kittel ismét bebizonyította mekkora tehetség így kétség sem férhet hozzá, hogy ő legyen nálunk a nap embere.

Nap embere: Marcel Kittel

A mai nap viszonylag rövid 135,7 km-ert kellett megtennie a fiúknak Będzin és Katowice között a végén pedig a szokásoknak megfelelően egy körpályán volt a befutó.

A szakasz sémája is hasonló volt az elmúlt két napéhoz, ezúttal egy 5 fős szökevénycsoport szökött meg Będzin után Lukasz Bodnar (CCC Polsat), Arkimedes Arguelyes (Katusha), Daniel Sesma (Euskaltel), Gianluca Maggiore (Ceramina Flaminia) és Piotr Gawronski (Lengyel válogatott) ment rá a napi hegyi hajrákra és sprintekre. Legnagyobb előnyük 5 perc volt a nap során, ám a szökést végül a mezőny az utolsó előtti körben befogta. Ekkor márcsak Bodnar volt egyedül az élen, de az Omega Lotto által vezetett főmezőny őt is bekebelezte.

Így az utolsó körre nem maradt más mint a sprinterek felvezető embereinek a munkája, a legjobb helyzetbe hozni versenyzőiket. Az utolsó kilométereken nem igazán volt domináns csapat, hol a Lottosok, hol a Leopardosok, hol pedig a Vacansoleilesek áltak a mezőny élén. A hajrát végül Degenkolb nyitotta meg, mint kiderült korainak bizonyult, a mögötte helyezkedő Kittel könnyedén bújt ki és nyerte meg ismét fölényesen a verseny és saját maga 3. szakaszát. Mögötte Feillu jött a 2. helyen, a 3. meglepetésre a Saxo dán versenyzője Jörgensen végzett, aki előtt épphogy betudta lökni a kerékpárját a Vacansoleil franciája.

A szakasz végeredménye:

1 Marcel Kittel (Ger) Skil - Shimano 3:09:29  
2 Romain Feillu (Fra) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team    
3 Jonas Aaen Jörgensen (Den) Saxo Bank Sungard    
4 Giacomo Nizzolo (Ita) Leopard Trek    
5 Adam Blythe (GBr) Omega Pharma-Lotto    
6 Alexander Kristoff (Nor) BMC Racing Team    
7 Tom Boonen (Bel) Quickstep Cycling Team    
8 Marco Marcato (Ita) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team    
9 John Degenkolb (Ger) HTC-Highroad    
10 Michael Matthews (Aus) Rabobank Cycling Team

Összetett:

1 Marcel Kittel (Ger) Skil - Shimano 8:55:00  
2 Adrian Kurek (Pol) Poland 0:00:17  
3 Gianluca Maggiore (Ita) De Rosa - Ceramica Flaminia 0:00:22  
4 Romain Feillu (Fra) Vacansoleil-DCM Pro Cycling Team 0:00:24  
5 Heinrich Haussler (Aus) Team Garmin-Cervelo    
6 Alexander Kristoff (Nor) BMC Racing Team    
7 Bartlomiej Matysiak (Pol) CCC Polsat Polkowice 0:00:25  
8 Francesco Chicchi (Ita) Quickstep Cycling Team 0:00:26  
9 Jonas Aaen Jörgensen (Den) Saxo Bank Sungard    
10 Fabio Piscopiello (Ita) De Rosa - Ceramica Flaminia
 

Holnap az első nehezebb szakasz vár a mezőnyre Oswiecim - Cieszyn között 177 kilométer, három darab első kategoriás, majd a végén a körözgetéskor pedig 3szor egy kisebb emelkedő. Nagy kérdés lesz, hogy az eddig remeklő Marcel Kittel vajon megtudja-e tartani a sárga trikót.

Bár ez nem a Tour de France egy-egy várrom még errefelé is akad az út mentén, most éppen az olsztyni vár előtt húz el a peloton.

Marcel Kittel a Lengyel Körverseny első két szakaszán valósággal berobbant az élmezőnybe, mindkét szakaszon simán hajrázta le a többieket, az eddigiek alapján ebből a mezőnyből egyértelműen a legerősebb sprinternek látszik. A 23 éves német versenyzőnek eddig csak kisebb versenyekről voltak győzelmei, talán a legnagyobb sikerének a Dunkerque-i négynapos versenyen elért négy szakaszgyőzelme számít, azaz számított eddig, hiszen a mostani teljesítményével megszerezte az első World Tour győzelmeit és a formáját elnézve miért ne lehetne ebből akár még több is ezen a versenyen. Ezek után pedig nem is lehetett kérdés, hogy a Skil-Shimano ifjú sprinterét választottuk a nap legjobbjának.

Ahogy arra már a tegnapi cikkben is utaltam, a Lengyel Körverseny szervezői nem igazán szeretnek eltérni a „jól bevált” (már akinek) sémától a szakaszok kijelölését illetően, így ma is egy sík szakaszt láthattunk a végén körpályás befutóval, ezúttal Częstochowa és Dąbrowa Górnicza között.

És a mezőny is mintha csak a tegnapi napot másolta volna, a rajt után ezúttal is kialakult egy szökevénycsoport, amelyben 3 olyan versenyző Bartłomej Matysak (CCC Polsat – Polkowice), Adrian Kurek (Lengyel válogatott) és Pierre Cazaux (Euskaltel) is benne volt, akik tegnap is sokáig az élen tekertek. Hozzájuk negyediknek Paolo Bailetti (De Rosa – Ceramica Flaminia) csatlakozott. Az élen lévők legnagyobb előnye 5 perc volt, de hátul a Skil-Shimano vezetésével a peloton végig kontrollálta a versenyt, 60 kilométerrel a vége előtt a frissítőállomásnál még 3 perc, a körpályára való beérkezéskor 21-el a vége előtt már csak 1 perc volt a különbség. Közben természetesen azért a részhajrákért illetve a két 3 kategóriás „dombhajráért” versenyezhettek a szökevények, amelyben a két lengyel jeleskedett, a sprintek közül egyet Matysak kettőt pedig Adrian Kurek nyert, aki ezzel megerősítette vezetését a legaktívabbnak járó trikóért folyó versenyben, valamint a jóváírásoknak köszönhetően feljött a 2. helyre összetettben. Ami a hegyi hajrákat illeti itt mind a kettőnél Matysak, Kurek és Cazaux volt a sorrend, ami azt jelentette, hogy Matysak sem maradt a nap végén megkülönböztetett trikó nélkül, most már ő vezet a hegyi összetettben.

A befutó előtt a mezőnynek előírt 4 körből nagyjából két és felet tudott még elöl kihúzni az élen álló négyes, aztán könyörtelenül utolérte őket a mezőny, így együtt kezdték meg az utolsó kilométert, amely a tegnapihoz hasonlóan nagyon ideges hajrát hozott, nagyon sokan szerettek volna előre kerülni, nagy volt a lökdösődés, így nagyon benne volt a levegőben egy bukás, amit sajnos nem is úsztak meg, kb. 2 kilométer volt még hátra, amikor a norvég bajnok Kristoff elesett a mezőny elejében, és magával vitte a mögötte érkezőket is, többek között a csapattársát Ballant is, de lent maradt a földön a lottós De Clercq is. A bukás következtében kettészakadt a mezőny, akik ki tudták kerülni, nagyjából 30-35-en lehettek, sprintelhettek a győzelemért, a sárga trikós Marcel Kittelt pedig ma sem lehetett megállítani, hihetetlenül magabiztosan nyerte a szakaszt, amellyel természetesen továbbra is őrzi az 1. helyét az összetettben. A 2. helyet Haussler szerezte meg, aki mag egész közel volt a tűzhöz, mindent megpróbált, de nem tudta lehajrázni Kittelt, a 3. Graeme Brown, 4. pedig Romain Feillu lett.

Az összetettben mint már említettem, Kittel vezet Kurek előtt 7 másodperc előnnyel, a 3. Haussler 14 másodperccel, és mivel a bukás miatt lemaradók azonos időt kaptak Kristoff is ott van a 4. helyen, szintén 14 másodperc hátránnyal. A 2 győzelmével a pontversenyt is Kittel vezeti Haussler és Romain Feillu előtt, a csapatversenyt pedig a Highroad vezeti.

A szakasz végeredménye:

1	KITTEL Marcel	188	SKS	- 10s	03h 38' 35''	20p
2	HAUSSLER Heinrich	4	GRM	- 6s	+ 00' 00''	19p
3	BROWN Graeme	121	RAB	- 4s	+ 00' 00''	18p
4	FEILLU Romain	163	VCD		+ 00' 00''	17p
5	DEGENKOLB John	62	THR		+ 00' 00''	16p
6	SAGAN Peter	18	LIQ		+ 00' 00''	15p
7	HAEDO Juan Jose	54	SBS		+ 00' 00''	14p
8	HOWARD Leigh	64	THR		+ 00' 00''	13p
9	BLYTHE Adam	112	OLO		+ 00' 00''	12p
10	CHICCHI Francesco	32	QST		+ 00' 00''	11p

Az összetett állása:

1	KITTEL Marcel	188	SKS	05h 45' 41''
2	KUREK Adrian	217	POL	05h 45' 48''	+ 00' 07''
3	HAUSSLER Heinrich	4	GRM	05h 45' 55''	+ 00' 14''
4	KRISTOFF Alexander	84	BMC	05h 45' 55''	+ 00' 14''
5	MATYSIAK Bartłomiej	207	CCC	05h 45' 56''	+ 00' 15''
6	CAZAUX Pierre	143	EUS	05h 45' 56''	+ 00' 15''
7	CHICCHI Francesco	32	QST	05h 45' 57''	+ 00' 16''
8	BROWN Graeme	121	RAB	05h 45' 57''	+ 00' 16''
9	PISCOPIELLO Fabio	198	DER	05h 45' 57''	+ 00' 16''
10	BAILETTI Paolo	191	DER	05h 45' 59''	+ 00' 18''

Holnap Będzinből Katowicébe megy a mezőny, 135 kilométer és egy darab 3 kategóriás emelkedő vár majd leküzdésre, valamint a végén egy újabb körpálya, amelyen 8 kört kell majd megtenni a befutó előtt. A pálya vonalvezetése elég technikásra sikerült, több éles kanyarral, visszafordítóval, ráadásul bár az utolsó kilométer gyakorlatilag egyenes lesz, a befutó elég szokatlan módon enyhén lejtős lesz majd, ami jó alap egy újabb meglepetés eredményhez.

Sárga trikó, szőke lányok, na meg egy széles mosoly... (Marcel Kittel)

Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk, a Tour párizsi befutója után 1 héttel megkezdődött a leginkább a kiszámíthatatlanságáról ismeretes Lengyel körverseny, egészen pontosan az idén a 68. Tour de Pologne-t rendezik lengyel barátaink.

Az első napon a mezőnyre egy Pruszków-Varsó etap várt, amelyet komolyabb emelkedő nem nehezített, a befutó pedig egy körpályán volt (lesz egyébként még jó néhány ilyen ezen a versenyen), ahol 8 kört kellett a befutó előtt megtenni, összességében tehát mezőnyhajrá volt várható.

A szakasz forgatókönyve is ennek megfelelően alakult, az elején kialakult egy hatfős szökevénycsoport, Arkimedes Argueles (Katusha), Pierre Cazaux (Euskaltel-Euskadi), Carlos Oyarzun (Movistar), Fabio Piscopiello (De Rosa-Ceramica Flaminia), Bartolmiej Matysiak (CCC Polsat – Polkowice) és Adrian Kurek (Lengyel válogatott) léptek meg a mezőnytől, hátul pedig a sprinterek csapatai diktálták a tempót ez most a gyakorlatban azt jelentette, hogy a HTC és Liquigas vállalt a legtöbbet a szökevényüldözésből. Az elöl lévők előnye 3 percnél ugyan egyszer sem volt több, de sokáig kitartottak, csak az utolsó körhöz érkezve adták meg magukat a mezőnynek, ezek után pedig már olyan nagy volt a tempó, hogy senki nem tudott már innen támadni, így következett a mezőnyhajrá, ami egészen kaotikusra sikerült, mivel nem volt egy igazán erős vonat a mezőnyben, amire aztán lehetett volna tenni a kereket. Így aztán borítva a papírformát a szakaszt a Skil-shimano sprintere Marcel Kittel nyerte, többek között a csapattárs Tom Veelers remek felvezetésének is köszönhetően. A 2. helyen a BMC-s norvég bajnok Alexander Kristoff, a 3.-on a quicksteppes Francesco Chicchi végzett.

Az összetettben ennek megfelelően Kittel vezet Kristoff előtt, míg itt a 3. helyen a részhajrákban szerzett jóváírásnak köszönhetően Adrian Kurek áll, aki emellett a legaktívabbnak járó trikót is viselheti majd holnap.

A hegyi összetettben a nap egyetlen hegyi hajráját megnyerő Michał Gołas (Vacansoleil) vezet, míg a csapatversenyben a Quickstep az első.

A szakasz végeredménye:

1	KITTEL Marcel	188	SKS	- 10s	02h 07' 26''	20p
2	KRISTOFF Alexander	84	BMC	- 6s	+ 00' 00''	19p
3	CHICCHI Francesco	32	QST	- 4s	+ 00' 00''	18p
4	HAUSSLER Heinrich	4	GRM		+ 00' 00''	17p
5	MERLO Michele	195	DER		+ 00' 00''	16p
6	NIZZOLO Giacomo	73	LEO		+ 00' 00''	15p
7	FEILLU Romain	163	VCD		+ 00' 00''	14p
8	PAOLINI Luca	45	KAT		+ 00' 00''	13p
9	HAEDO Juan Jose	54	SBS		+ 00' 00''	12p
10	BLYTH Adam	112	OLO		+ 00' 00''	11p

Összetett:

1	KITTEL Marcel	188	SKS	02h 07' 16''
2	KRISTOFF Alexander	84	BMC	02h 07' 20''	+ 00' 04''
3	KUREK Adrian	217	POL	02h 07' 21''	+ 00' 05''
4	CHICCHI Francesco	32	QST	02h 07' 22''	+ 00' 06''
5	PISCOPIELLO Fabio	198	DER	02h 07' 22''	+ 00' 06''
6	CAZAUX Pierre	143	EUS	02h 07' 24''	+ 00' 08''
7	OYARZUN Carlos Ivan	155	MOV	02h 07' 25''	+ 00' 09''
8	HAUSSLER Heinrich	4	GRM	02h 07' 26''	+ 00' 10''
9	MERLO Michele	195	DER	02h 07' 26''	+ 00' 10''
10	NIZZOLO Giacomo	73	LEO	02h 07' 26''	+ 00' 10''

Holnap egy hasonló szakasz következik majd Częstochowa és Dąbrowa Górnicza között, amelyen ezúttal sem lesznek komolyabb emelkedők (két 3. kategóriás vár a mezőnyre), körpályás befutó viszont igen, úgyhogy minden adott a további izgalmakhoz.

Nagy kérdés volt, hogy Luis León Sánchez újra meg tudja-e nyerni a versenyt és ezzel megvédi a címét. Az 1-es rajtszámmal vághatott neki a versenynek, de most inkább nem ő volt az esélyes. Gilbert, Samuel Sánchez, Van Avermaet, és még lehetne sorolni az esélyeseket. Azonban inkább a verseny történéseiről mesélnék tovább.

A verseny kezdete után elég hamar, 12 km megtétele után kialakult egy szökevénycsoport, melynek tagja volt az ír bajnok Brammeier (HTC), a brazil bajnok Fischer (Garmin-Cervélo), Kroon (BMC), Lodewyck (Omega-Pharma Lotto), Ruiz (Caja Rural) és Sánchez Pimienta (Caja Rural). Az élen lévő hatos könnyed együttműködéssel harcolt ki 10 perces előnyt, ez volt a maximum, amire képesek voltak. Majd az Euskaltel elkezdett azon dolgozni a Jaizkibelen, hogy utolérhessék őket. A Jaizikibelen Brammeier és Ruiz leszakadt és csak Fischer és Kroon marad elől. Samuel Sánchez támadott a hegyen legelőször, azért, hogy felérjen az elől lévőkre. Barredo rögtön követte Gilbert-t és átvette apró ritmusváltását. Sánchez újból támadott és ment vele Vanendert mellett Devenyns is, ám hamar átvette Gilbert csoportja a tempót és így nem jutottak messzire. A lejtmenet után kevesebb mint 30 kerékpáros maradt elől, az egyetlen nagy hiányzó Cunego volt. Ebben a csoportban azonban volt, amikor nem volt meg az egység és Devolder meglépett tőlük. A belga előnye az Arkale lábánál 30 másodperc körüli lett.

Ekkor Gilbert megunta a várakozást és előre küldte csapattársát Vanendertet, akivel Zubeldia tartott csak. Ezután lassan utolérték őket, mivel Sánchez és Joaquin Rodriguez elindult. Majd így kialakult a győztes szökés az Arkale tetején, az a 10-es csoport, amiből a győztes került ki. Gilbert, Frank Schleck és Van Avermaet köztük volt. A hajrában Barredo próbálkozott egy okos szökéssel, 7 km-rel a vége előtt. Azonban Schleck és Gilbert összenézett, összebeszélt és befogták Barredót, a 2009-es győztest. 500 méterrel a vége előtt pedig már Gilbertnek nem volt ellenfele. Barredo második, Van Avermaet harmadik lett. Tulajdonképpen Van Avermaet nyerte a kis mezőnyhajrát.

A belga bajnok kitűnő teljesítményt nyújtott és ezzel folytatódott mesés szezonja, habár a sint-niklaas-i Tour utáni klasszikusban az idei sárga trikós Evans legyőzte őt.

A hegyi király Sánchez Pimienta lett az idén.

A verseny eredménye:

A dobogósok:

Hagyományosan a Tour de France utáni hét szombatján rendezik az újabb Pro Tour versenyt a baszk egynapost,  San Sebastian-i klasszikust.

Anno a régi időkben ez a verseny egyike volt a világkupa 10 állomásos sorozatának, még hozzá a sorban a 6., első a tavaszi klasszikusok után. Ami viszont változatlan, hogy a baszkok egyik legfontosabb versenye.

Felül az útvonal profil, ami a szokásokhoz híven San Sebastianból indul és végződik. Köztük több heggyel, amelyek közül most a két leghíresebbet emelem ki a Jazkibelt és az Arkalet. Jól látható, hogy a végén két első és két második kategóriás emelkedő lesz, a két első a Jazkibel a két második pedig az Arkale, ugyanis mikor beérkeznek San Sebastianba még egy körre kimennek, ezért teljesítik kétszer a két hegyet. A Jazkibel a hosszabb 7,8km 5,84%-os kiváló lehetőség a támadásra a jobb hegyi menőknek, de kétségbe nemkell esni ugyanis a másik hegyen szintén meg lehet nyerni a versenyt, az Arkale 2,7km 6,3%-ával a kisebb de meredekebb emelkedőjén a Gilbert típusú versenyzők nagy eséllyel indíthatják a támadást. (Bettini is nyert úgy versenyt, hogy ezen a hegyen indult meg). Gilbert nevével el is érkeztünk az esélyesek bemutatása menüpont alá, a folytatáshoz most nem kell a csillag gombot megnyomni, elég ha lejjebb olvastok.

Az elmúlt hét évből hat alkalommal spanyol versenyző nyert, na nem emiatt, hanem mert az illendőség azt kívánja, hogy a címvédővel kezdjük, aki idén is ott lesz a versenyen, Luis León Sanchezzel. A felemás Tourt produkáló (1 szakaszgyőzelem, ám a hegyeken gyenge teljesítmény) egykori Caisse kerekes, tavaly nagy hajrában győzte le Vinokourovot és Sastrét, az idei éve a spanyol időfutambajnoki cím és a Tour szakaszgyőzelem ellenére is gyengének nevezhető, ám az egyes rajtszámmal a hátán mindenképp meg kellett említenünk.

A verseny általam vélt legnagyobb esélyese az Euskaltel újdonsült Tour hegyikirálya a népszerű Samu azaz Samuel Sanchez. Az Euskaltel csapat mindig kiemelten kezeli ezt a versenyt, ám történetük során még sosem sikerült nekik itt a siker. Most az ugyan nem baszk, de minden Euskaltel szurkoló szívében azzá való Samu próbálkozik ismételten, az utolsó hegyről való lejtmenet neki fekszik, és bizony ahogy tavaly is sokat számított, hogy két remek lejtőző tudott elmenni, így idén is hasonló lehet a forgatókönyv, ebben a műfajban pedig Samu az egyik legjobb. Segítői nagyjából a Touron látott csapat lesz.

Itt lesz a versenyen az idén remek formát mutató, belga bajnok Philippe Gilbert aki a Tourról szintén "hoz magával" egy szakaszgyőzelmet, illetve a srága trikót is viselhette. A pálya karakterisztikája is fekszik neki, igaz nem egy olyan meredek hegyen lesz a befutó mint a Mur de Huy vagy a Szent Miklós hegy, mégis az egynaposok legjobbja biztos, hogy győzni jön San Sebastianba. Ehhez persze kap maga mellé megfelelő segítséget hű társát Vanendertet.

A Francia körverseny dobogósai közül végülis egyedül Frank Schleck maradt ma estére aki még mindig a rajtlistán szerepel, öccse végülis visszalépett, így Monfort és Gerdemann vélhetően őt fogják segíteni.

A verseny favoritjai közé tartozik még a Tourt kihagyó, és ezzel egyben a Vueltára készülő, Joaquin Rodriguez. A Katusha ráépíti a csapatot, Gilberthez hasonlóan kedveli a rövid meredekeket, aki megszeretné nyerni a viadalt annak Puritoval kell mennie a Jazkibelen és az Arkalen. Karpets, Gusev és Dani Moreno személyében remeksegítők alkotják a csapatot.

A nagy esélyesek címszó alatt még két nevet említenék meg; egyikük a Touron csendben 7. helyen végző "Szöszit", Damiano Cunegot illetve a múlt héten még zöld trikóért küzdő José Joaquin Rojast. Most páran lehet, hogy felkapjátok a fejeteket, hogy egy sprinter ezen a versenyen miért van a főfavoritok között megemlítve. A pálya fekszik neki, viszonylag jól bírja az emelkedőt, lejtmenetben akár fel is zárkózhat, ott pedig bizony a leggyorsabb lábú lenne az élmenők közül.

Végül pedig még pár név akikre érdemes lesz odafigyelni, elsősorban a GT győztesek Ivan Basso, Carlos Sastre és Denis Menchov. Utóbbi kettő csapatában a Geoxban kiemelném David De la Fuentét, amennyiben jó formában van, nyugodtan okozhat meglepetést (ez igaz lenne Cobora is, de róla tudjuk, hogy nincs formában). A Garminból a Tour 3. hetére jó formába lendülő kanadai Ryder Hesjedalra lesz érdemes odafigyelni, itt lesz a tavaly jól szereplő Nicholas Roche, a Rabobankból a háromszoros világbajnok Oscar Freire aki Rojashoz hasonlóan kibírhatja az emelkedőket, és akkor rögtön favorittá léphet elő, a francia bajnok a Touron nem sokat mutató Sylvain Chavanel aki a Quick-Stepnek szerezhet egy jó helyezést, a Vacansoleiltől idén már megszokhattuk, hogy minden versenyen aktívak ezúttal is ez várható, illetve végül de nem utolsósorban a BMC belga fiújáról Greg Van Avermaetről kell szólni, aki egy több napos verseny győzelmével érkezik Baszkföldre, és mint meglepetés várományos várhatja a holnapi napot.

A következő versenyzők az értékelésünkben ugyan nem szerepelnek, ám mégis a teljesítményük miatt kiemelhetők a mezőnyből.

A norvégok:



Az idei versenyen két norvég induló volt, a világbajnok Hushovd és a norvég időfutambajnok Boasson Hagen. Eredetileg, elvileg mindketten sprinter beállítottságúak, azonban mindkettőjük bírja a hegymenetet is. Boasson Hagen előbb egy sík szakaszt nyert Lisieux-ben, a Sky versenyzője ekkor izomból lehajrázott mindenkit. Második szakaszgyőzelmét Pinerolóban szerezte egy átmeneti szakaszon, úgy, hogy az utolsó hegyen meglépett társaitól és már nem tudták utolérni. Hushovd meglepően nem nyert mezőnybefutót. A világbajnok Lourdesban szökevényként nyert, méghozzá előtte az Aubisque-on is túljutva és a legvégén könnyedén lehajrázva Moncoutie-t. A 16. szakaszon pedig honfitársát, a fent említett Boasson Hagent hajrázta le, kitűnő felvezetésének és erejének köszönhetően. Így negyedik győzelmüket szerezték meg a norvégok ezen a Touron és még az első-második helyük is gyönyörű teljesítmény. Több győzelemmel csak a britek büszkélkedhetnek, azt pedig mind Cavendish szerezte.

Thor Hushovd:

Ugyan már volt szó róla, mikor a norvégokról írtam, mégis szeretném újból kiemelni őt. Hushovd ugyanis nemcsak a sárga trikót viselte egy darabig, hanem még sárgában segítette Farrart, hogy sprintelhessen illetve szivárvány trikóban, világbajnokként nyert két szakaszt. Ez egyedülálló és említésre méltó teljesítmény. A norvég világbajnok igazán jól versenyzett végig. Ha csapatmunkáról volt szó, akkor abban is haladéktalanul kivette részét. Az idei formája alapján mintha most már inkább sprinterből átalakulna egynapos menővé, ahogy ezt az egyik szerkesztőtársam megfogalmazta egyik cikkében. Személy szerint az én egyik kedvenc "sprinterem", azért, mert amikor 2 vagy 3 évvel ezelőtt a zöld trikóért hajtott, nem habozott és meglépett a hegy alján, hogy a részhajrában pontokat szerezhessen. Ez aztán versenyzői kvalitás.

Mark Cavendish:

A Man-szigeten született sprinter igazi tehetségnek és gyorslábúnak számít már évek óta. Ahol megjelenik, ott általában felhalmozza az első helyeket. Nos, ezzel idén sem volt gond, habár az elején megijesztette a rajongóit és azokat, akik a győzelmére tettek egy jelentős pénzösszeget. A legelső lapos profilú szakaszon csak az ötödik lett. Az ötödik szakaszon már az első helyet szerezte meg Gilbert előtt, majd két nappal később megismételte győzelmét. A 10. szakaszon viszont nagy meglepetésre lehajrázta őt a volt csapattárs Greipel, aki sokáig a brit árnyékában volt. A német jobban indított és észrevétlenül csusszant be szélről. Ezután a kis kudarc után megint szakaszt nyert a HTC sprintere, ez volt a 3. elsősége. Negyedjére Montpellierben jött be elsőként a nagy mezőnyhajrában. Végül a hőn áhított párizsi befutóban is diadalmaskodott. Emellett azonban a zöld trikót is magához kaparintotta. Kitűnő teljesítményével immár 20 szakaszgyőzelem van beírva a neve mellé, a Tour de France kiskönyvében.

Jelle Vanendert:

Az Omega-Pharma Lotto kerékpárosa Gilbert mellett a legjobban teljesített. A fiatal belga igazán jól ment a Pireneusokban és az Alpokban is. A luz-ardideni befutóban Samuel Sánchez mögött a másodikként végzett és nem is akárhogy, ellépett Frank Schlecktől. Nem is telt el olyan sok nap és az egymást figyelő esélyesek tétlenségét megunta, ezért megindult, hogy megnyerje a Plateau de Beille-re vezető hegyi befutót. Olyan kirobbanó energiával indult meg, hogy kalaplengetést érdemel. Dinamikus, elszánt és győzelemre éhes volt. Mondjuk, azért a nagyobb lélegzetvételű emelkedőket még nem bírja úgy, de bele fog jönni szerintem. Az Alpe d'Huez-en sem volt a legjobb 10-ben. Fiatal még, be kell még érnie. Pár napig a pöttyöst is viselte, de Samuval nem tudta felvenni a versenyt. Mindenesetre megvillantotta tehetségét.

Jérémy Roy:

A francia versenyzőt már korábban is észrevehettük, kitűnt a mezőnyből pár szakaszon. Az egyik legjobb és legelszántabb szökevény. Idén is igazolta ezt. Szinte mindegyik arra érdemes szakaszon tagja volt a szökevénycsoportnak. Ez már eleve nagy teljesítmény volt. Azt az elszántságot, akaraterőt, küzdőképességet nem sokan birtokolják, mint amivel ő rendelkezik. A franciának egyszer sem sikerült hazaérnie. A legközelebb akkor volt, amikor Lourdesban volt a befutó. Ekkor azonban utolérte őt Moncoutie és Hushovd. Roy el is fáradt és sajnos innentől számára nem volt sok sansz arra, hogy megnyerje a szakaszt. Hushovdnak kedvezett a kialakult helyzet. Kétszer is a legaktívabbnak választották, ha jól emlékszem. Még az utolsó, párizsi szakaszon is megpróbált nyerni, így megszökött a pelotontól. Azonban a sprinterek csapatai nagyon dolgoztak. Ennek ellenére az idei Francia kör legaktívabb versenyzőjévé választották. Teljesen jogosan.

A már megszokott módon zajlott le nálunk az értékelés, a versenyzőket 1-től 10-ig pontoztuk mindannyian, majd a végén az összesített eredményből még áltagot vontunk, hogy reálisabb legyen a teljesítményükről kialakult kép. Íme a 12 névből álló lista, amit egy hosszabb magyarázat követ:

1. Cadel Evans 9,6 pont

2. Thomas Voeckler 9,2 pont

3. Andy Schleck 9 pont

4. Pierre Rolland 8,8 pont

5. Samuel Sánchez 8,4 pont

6. Jean-Cristophe Peraud 8 pont

7. Frank Schleck 7,8 pont

8. Damiano Cunego 7,2 pont

9. Tom Danielson 6,8 pont

=  Rein Taaramae 6,8 pont

11. Alberto Contador 6,6 pont

12. Ivan Basso 6,4 pont

Az idei Francia körverseny sok izgalmat és drámai pillanatot tartogatott a versenyzők és a nézők számára egyaránt. A verseny Vendée-ből indult ebben az évben. Az óceán melletti lapos síkság, a néhol dűnékkel tarkított táj nehézségeket okozott a kerékpárosok számára. Az erős parti szél ha befúj a pelotonba, akkor aztán leszakadhatnak néhányan, akár a légmozgás miatt bukások is történhetnek. Sajnos az első heti bukásoknak áldozatai közt lehet említeni a címvédő Contadort, akinek a hátrányát nem sikerült ledolgoznia, sőt még nőtt is.

A győztest Cadel Evans-t nem nagyon sújtotta ilyen balszerencse, talán csak egyszer. Ő jó formában is volt azonban, de természetesen az sem volt jelentéktelen, hogy a szerencse asszonya mellette állt. Contador azonban nem találta igazi formáját és ugyan villantott néha a "saját terepén", a hegyeken, mégis hiányzott belőle az a bizonyos tűz, az a Contador-féle megindulás. Csak ötödik lett a spanyol a végső összesítésben.

Andy Schleck majdnem elvitte a főnyereményt. Sokáig csak szépen meglapult, mint egy nyuszi, illetve gyengébbnek is tűnt. Frank legtöbbször ügyesen segítette őt. De lássuk, hogy miért lett majdnem sárga trikós a verseny végén. Nos, a 18. szakaszon elszökött a mezőnytől egy szökevénycsoport tagjaként és leszakítva a többieket megnyerte a Galibier-re menő hegyi befutót. Ezzel majdnem átvette a sárgát Voecklertől, de Evans is dolgozott. A következő szakasz végén felvehette a sárgát a luxemburgi, ám Cadel hátránya csak 57 mp volt. Az időfutamra nagyon készült Andy is, nem csak Cadel. Andy azonban, még mindig nem tudott szorított helyzetben egy jó időfutamot teljesíteni. Ezzel második helyet könyvelhetett el megint. Frankról csak annyit mondok el, hogy ő testvérét segítette és a hegyeken a legjobbak közé tartozott.

Samuel Sánchez meglepően jól ment a  meredek terepen, még egyszeri kis leszakadása ellenére is. Megnyerte a luz-ardideni befutót és a pöttyös trikót is. A spanyol az összetettben 6. lett, ennél már volt jobb korábban.

 A verseny meglepetése Voeckler volt kitűnő formájával. Még a 10. szakaszon vette fel a sárga trikót, de a 19-ig tudta őrizni. Ez azért nagy szó, mert egyáltalán nem hegyimenő és mégis bírta valahogy Evansékkel. Remek versenyzést tudhat maga után és mostanában francia kerékpáros nem végzett ilyen előkelő helyen. Emlékeztetőül, Voeckler 4. lett.

A két Top 10-re esélyes olasz közül egyik sem nyert szakaszt, néha-néha egy picit villogtak, de inkább közepes teljesítményt nyújtottak. Így a 7. és 8. helyett jutott Cunegonak és Bassonak. Én, személy szerint jobbat vártam a szőkétől, a svájci körön mutatott formája miatt.

Danielson lett a legjobb újonc, a hegyeken a középmezőnybe tartozott, a 8., 9. hely környékét jelenti ez. Csalódtam picit benne, mert az időfutamon mehetett volna jobban is. Jean-Christophe Peraud inkább az utolsó héten volt jobb, és így a 10. helyet kaparintotta meg. A hegyi szakaszokon zárkózott fel a legjobb 10-be. Jobb eredményt aligha érhetett volna el.

Az értékelésünkben szerepel még Taaramae és Rolland. Kettőjük harcát szeretném még kiemelni. A két fiatal közül, a verseny előtt inkább Taaramae volt esélyes a fehér trikó megszerzésére. A francia Rolland viszont jó erőben volt a hazai megmérettetés alatt végig, így persze Voecklert is segíthette és ennek eleget is tett. A 19. szakaszon azonban a sárga trikós csapattárs leszakadt végleg, amíg Rolland az élcsoportban helyezkedett el. Ellépett az Alpe d'Huezen Contadortól és Samutól (Samu alatt a kerékpáros berkekben megismert "Samut" kell érteni). A fiatal Europcar-os versenyző megszerezte élete legnagyobb győzelmét és a fehér trikót is felhúzhatta magára aznap.

Taaramae nem sokat mutatott magából, talán egyszer volt egy szökés tagja, a nagy hegyeken nem volt legelől, de nem is grupettózott. Az utolsó előtti szakaszon, az időfutam során ledolgozott néhány másodpercet hátrányából a franciával szemben, de nem eleget. Így Rollandé lett a fehér trikó, szerintem nagyon megérdemelte.

1. hét:



Az idei Tourt nagy várakozásokkal illették meg. A legnagyobb kérdés az volt, hogy Contador képes-e arra, amit már megcsináltak néhányan, az igazi nagy nevek közül, mint Pantani például. A levegőben lógott még az a kérdés is, hogy Evans végre megnyeri első körversenyét, első Tourját vagy örök második marad továbbra is. Természetesen A. Schleck is sikerre éhesen érkezett Franciaországba. Ezeket figyelembe véve indult el a verseny is. Az első szakasz az Atlanti-óceán mellől indult, Vendée megyéből. Ennek karakterisztikáját nézve Gilbert-nek feküldt az etap. A belga erős volt a szakasz végén és megnyerte. Ám közel volt Hushovd, Evans és Van den Broeck is a belga bajnokhoz. A következő napon rendezték a csapatidőfutamot, ez Hushovdnak kedvezett és a csapatával remek időt mentek, így Hushovd vette át a sárga trikót. A 2. szakasz után tehát a világbajnokon volt a sárga trikó, és sikerült megtartania a 9. szakaszig. Közben voltak izgalmas szakaszok is: az első sprintszakaszt Farrar nyerte, akinek Hushovd segített sárgában, a negyedik szakaszon Evans lehajrázta Contadort, Cavendish pedig 2 szakaszt nyert ebben az időintervallumban. Hozzá kell még tenni, hogy Luis León Sánchez és Rui Costa szökevényként nyert szakaszt.

A 9. szakaszon a L. L. Sánchez mögött beérő Voeckler átvette a sárga trikót! Ez volt tulajdonképpen az első hét röviden. Az első héttel kapcsolatban még sajnos, meg kell említeni az óriási bukásokat. Az első szakaszon 9 km-rel az etap vége előtt buktak páran, ami miatt másoknak is le kellett fékezni. Így hátul maradt Contador is. Majd megint volt egy bukás az első etapon, mikor már csak 3 km volt hátra, és ebben A. Schleck is benne volt. A tengerpart melletti erős szél miatt, az ötödik szakaszon is voltakbukások, ekkor Contador megint bukásba keveredett és az egyik Top 10 esélyes Brajkovic feje csúnyán vérzett, kénytelen volt feladni. A 7. szakaszon Wiggins volt kénytelen feladni a versenyt, mivel kulcscsontja eltörött a bukás következtében, illettve Horner és Leipheimer is bukott, sőt Kreuziger is. A 9. szakasz is sajnos tartogatott bukásokat. Áldozatai: Van den Broeck (lapockatörés), Willems és Txurruka (kulcscsonttörés), Vinokourov (combcsonttörés). Még folytatódott a balszerence, Flechát és Hoogerlandot elgázolta oldalról az egyik autó. Emiatt pedig egy szöges kerítésbe estek bele. Hoogerland csúnyán megsérült, ahogy Flecha is.

2. hét:

A második héten, hétfőn volt az első pihenőnap. Kedden újra nyeregbe ültek, a sík szakasz végén Greipel lehajrázta Cavendish-t meglepetésre. Voeckler pedig még őrizte az összetettben a vezetést egészen a 19.-ik szakaszig. Cavendish még két lapos szakaszt nyert ezen a héten, nevesítve a 11.-et és a 15.-et. A 12. szakaszt, a luz-ardideni hegyi befutót a spanyol Samuel Sánchez nyerte. Nem volt olyan nagy meglepetés a pekingi olimpiai bajnok jó szereplése, de meglepően jó formában volt. Őt követte egy újonnan feltűnő versenyző, a belga Vanendert az Omegából. A belga nagyon jól biciklizett a hegyeken. Contador nem volt a legjobb formájában, Evans és A. Schleck erősebbnek tűnt ezen a hegyen. Voeckler pedig tartotta magát és nem vesztett sokat előnyéből.

A 13. szakaszon szökevények küzdtek meg a szakaszgyőzelemért. A Col d''Aubisque-on elszökő Hushovd beérte Moncoutie-t a lejtmenetben és együtt utolérték Roy-t, szóval így Hushovd lesprintelte Moncoutie-t. A 14. szakaszon sokáig vártak az igazi megindulással a jobb hegyimenők, és így a belga Vanendert megnyerte első szakaszát a Tour-on, megelőzve S. Sánchezt. Aztán beért Andy, Cadel, Contador, Voeckler és a többiek. A végső győzelemre esélyesek nagyon egymásra figyeltek, de inkább versenyeztek volna. Gesink és Klöden keveredett egyszer-egyszer bukásba a második héten, de szerencsére több jelentős bukás nem volt. A második hét, összegezve, még nem hozta meg az igazi izgalmakat számunkra, szerintem sokan csalódtak a jó kerékpárosokban. Mindig csak egymást figyelik, nem ezt kell csinálni. Meg kell indulni és menni!

3. hét:

A várva várt harmadik hét is elérkezett. Egyre jobban látszódott, hogy a címvédésre nem sok esélye van Contadornak. Ha megint győzni akar, akkor nagyon kell igyekeznie. A 16. szakasz szintrajza inkább a szökevényeknek kedvezett, mivel voltak nagy hegyek, de a befutó kevésbé meredek helyen volt. Beigazolódott ez a sejtésünk, amire számítottunk a szerkesztőtársaimmal együtt. Egy szökevénycsoportból került ki a szakaszgyőztes. A befutóhoz közeledve meglépett a két norvég Hushovd, Boasson Hagen és Hesjedal. A hajránál Hesjedal csapattársáért dolgozott, remekül felvezette a norvég világbajnoknak a hajrát és honfitársát utasította maga mögé. Az uralkodó világbajnok megszerezte második győzelmét, illetve így Norvégia 3. szakaszgyőzelmét is! A 17. szakasz újból szökevények hazaérését hozta, mégpedig az utolsó hegyen ellépett mindenkitől a norvég Boasson Hagen és megszerezte második szakaszgyőzelmét ezen a Touron. Így a norvégok már 4. győzelmüket könyvelhették el.

A 18. szakasz végre az igazi volt! Andy Schleck elszökött a mezőnytől sikeresen, másokkal együtt majd végül a nagy hegyeken teljesen ellépett társaitól. Megszerezte a szakaszgyőzelmet, de a többiek is jöttek, sőt Voeckler is tartotta magát Evansékkel. Evansnek fontos volt, hogy ne legyen túl nagy hátránya, így elkezdett a szakasz vége felé tekerni. A hátrányát 57 másodpercre csökkentette Andyval szemben. Ez döntő fontosságú volt az időfutamon. 

A 19. szakasz megint kemény megpróbáltatásnak számított, megmászták ugyanis a Galibier-t a Télegraphefal és végül a híres Alpe d'Huez-t. A szakasz sok izgalmat tartogatott. Contador ellépett riválisaitól, így aztán mehetett a "sakkozás", hogy mit kellene tenni. Evans, a két Schleck és Voeckler megindult, üldözőbe vették a spanyolt. Voeckler nem bírta a feszített tempót, Evans kerékpárjával pedig gondok akadtak. Evans nem tudott felzárkózni Contadorékhoz, Voecklerrel és más bringásokkal tekert egy csoportban. Viszont korábban már, a Contador-féle csoport a szökevényeket is utolérte. A Galibier következett a Télegraphe után, és Voeckler már Evans tempóját sem bírta. Elől a hegyihajrát Andy nyerte. A lejtemenet végére összezárt Evans és Contador sora, miben már Samuel Sánchez is szerepelt. Muszáj volt felzárkóznia, ha pöttyös trikót akar nyerni. Az utolsó hegyen Contador rögtön támadásba kezdett, vele tartott Rolland, aki később nem bírta a tempót, ám Sánchez felért rájuk. Így összeállt egy trió. A megtorpanás után Rolland bevállalt és elindult, igazság szerint Albertónak már nem volt annyi ereje és a fiatal francia elegendő előnyt harcolt ki. Ezzel megnyerte első Tour szakaszát és nagy lépést tett a fehér trikó megszerzéséért. Azt már csak az időfutamon kellett megvédeni, ami sikerült is neki. Voeckler nagy hátránnyal ért be és elvesztette a sárga trikót.  

A 20. szakasz ugyanaz volt, mint ami a Critérium du Dauphine-en. Hosszú időfutamot mentek Grenoble-ban és a városon kívül is. Az egyik legjobb időfutammenőtől elpártolt a szerencse, mivel sokan az elején szakadó esőben tekertek. Cancellara győzelmi lehetőségének annyi lett. Tony Martin és az esélyesek már szép időben mentek ki a pályára. Martin így óriási időt ment és sokáig nem tudták megközelíteni sem. Contador 3. lett, neki ez sem volt elég a 4. helyhez, mivel Voeckler élete időfutamját teljesítette. Evans elszántan ment ki, az elején már nagyon bekezdett, a nagy áttételt forgatta legtöbbször. Féltávnál lefelezte hátrányát Cadel, majd hamarosan átvette a táv háromnegyedénél az összetett vezetést. Eldőlni látszott a verseny és a szakasz végén majdnem megelőzte az ausztrál BMC-s Tony Martint. Evans történelmi győzelmet szerzett Ausztráliának is. Az utolsó szakaszon megszöktek páran a pelotontól, de a végén beérték őket. A párizsi körözgetésben szépen összeálltak a vonatok, ám a végén Cavendish győzött Boasson Hagen és Greipel mögött.  Az utolsó szakaszon megszöktek páran a pelotontól, de a végén beérték őket. A párizsi körözgetésben szépen összeálltak a vonatok, ám a végén Cavendish győzött Boasson Hagen és Greipel mögött.

Végső összegzés:

Az összetett versenyt tehát Evans nyerte a két Schleck előtt. Kiugró teljesítményt nyújtott Voeckler, Contador bizonyára túl fáradt volt a Giro után. Teljesen megérdemelten nyert az ausztrál és a luxemburgi harmadjára lett második. A pontversenyt Mark Cavendish nyerte nagy fölénnyel. A hegyi trikót Samuel Sánchez hódította el. A fehér trikó Pierre Rollandé (ejtsd: Rollan) lett, aki megérdemelte a trikót, mert hűségesen és minden erejével védelmezte és segítette Voecklert. A legaktívabb megérdemelten Roy lett, aki szerintem inkább örült volna egy szakaszgyőzelemnek. A legjobb csapat a Garmin lett és kétség kívül egyetértek a kialakult eredménnyel. Igazi csapatmunkát végeztek az egész verseny alatt.

A bukások mellett sajnos volt még egy rossz pontja az idei Tour de France-nak. Alexander Kolobnev pozitív mintát adott az egyik doppingteszten.

A boldog trikóviselők:

Történetünk:

Fontos nap a mai a Velomania szerkesztői számára, mivel éppen egy évvel ezelőtt alakult meg a blog. Ezalatt az idő alatt sok dolgot átélt ez az oldal és a fejlődése is jól megfigyelhető. Az első fontosabb verseny, amiről már "tudósítottunk" a Lengyel körverseny volt. Ami a szerkesztőket illeti, nem sokáig voltam én (Velominator) egyedül. Szerencsére hamar társra, segítőre leltem az Eurosport fórumról, ekkor érkezett mellém velonso. Az ő segítsége nagyon jól jött és a munkája kiváló. Cikkei leírják a lényeget, stílusa a kerékpáros szaknyelvből sokat tartalmaz. Így aztán következhetett az első nagy megmérettetés, a Vuelta. Nagy izgalmakkal készültünk fel a versenyre, sok dolgot tártunk fel az első néhány olvasó felé. A szakaszok utáni összefoglalók mellett szolgáltunk minden nap "A nap emberével" és A nap képével is. Ez az ötlet tőlem származik, mert szerintem kiegészítik az összefoglalókat. Viszonylag jól sikerült látogatottság szempontjából az első nagy körverseny, de még közel sem jártunk akkor ott, ahol esetleg most vagyunk. Ám a Vuelta során szerintem szereztünk néhány rajongót, tartós olvasót. Ezután következett a világbajnokság és végül jöttek a szezonvégi "klasszikusok", amikről szintén nem voltunk restek híreket, és eredményeket közölni. Ezután jött a "téli álom", a holt szezon. Eddig szünetelt a működésünk, de aztán ezév januárjában a Tour Down Under szakaszairól írtunk összefoglalókat és még a katari körversenyről is keletkezett néhány cikk. Sajnos ezután jött egy kis nem kívánt szünet. Mivel én és szerkesztőtársaim közül még néhányan tanulunk valamilyen iskolában, ezért inkább az volt a fontosabb egy ideig. Sajnáljuk nagyon ezt, de jövőre nem lesz így, remélem. Tenni fogok érte. El is felejtettem majdnem, hogy még egy taggal bővült a szerkesztőségünk korábban, Bondi nevű cikkírónk csatlakozott a csapathoz. Az ő érkezésével már sokkal egyszerűbb volt megosztani a munkát. Eltelt a tavasz, a tavaszi klasszikusoknak is vége lett és jött a Giro d'Italia. A fórumon jelzést kaptam az egyik rajongótól, kinek tetszett a blog és felajánlotta, hogy beszáll a Velomania szerkesztésébe. Én szívesen fogadtam őt, Bendzsit. Ugyan még fiatal, fiatalabb mint én, nagyon lelkes és elhivatott. Így már ő is csatlakozott a csapathoz és a Giro alatt a legtöbb cikket ő írta. Elégedett voltam a Giro után, mivel volt egy-két nagyon jó napunk, de azért néha kevesebben is voltak, sajnos. A Giro alatt a szakaszokat is értékeltük néhány szempont szerint. Nem tudom, hogy ez hogyan tetszett nektek, de remélem, hogy tetszett. A verseny amúgy nem volt rossz, Contador simán győzött. Június elején, az iskolának is vége lett hamarosan, szokásosan megrendezték a Tour felvezetőversenyeit, a Critérium du Dauphine-t és a Tour de Suisse-t. Bendzsi különleges módon, a verseny végén írta meg a szakaszok összefoglalóit és volt miről írnia is. Elérkeztünk lassacskán a Tour de France kezdetéhez is, ám ezelőtt hosszú és tartalmas bevezetőkre, beharangozókra lehetettek figyelmesek. Részemről a verseny bemutatása volt fontos a szakaszokkal együtt, a megmászandó hegyek rövid bemutatása az adatok alapján. Bondi révén megismerhettétek pedig az esélyeseket, főként a saját véleménye alapján. A legnagyobb és leghíresebb körverseny gyorsan lezajlott, csak úgy írtuk sorban az összefoglalókat és tartozékait. Nagy rekordok dőltek meg a verseny alatt, pl. 189 látogató volt egyik nap, a három hét alatt több mint 3000 látogatónk volt. Az utolsó héten is közel 1000-en voltatok a blogunkon. Ullerde kolléga érdekes cikkekkel tűnt fel, írt azokról kik már mindhárom nagy körversenyen is nyertek legalább egy szakaszt és az Alpe d'Huezről és győzteseiről illetve ő is részt vett az összefoglalók megírásában. A visszatekintésben pedig elértem a mai napig. Ami még vár ránk, az néhány nagyobb és kisebb verseny plusz a Vuelta és VB. Reméljük, hogy velünk tartotok továbbra is, és a kerékpársportot kedvelő barátaitoknak is ajánljátok nyugodtan a blogot.

Véleményeiteket, javaslataitokat, megjegyzéseitek küldjétek erre az e-mail címre. Illetve, a vállalkozószellemű és a sportért rajongó, az országúti kerékpárversenyeket jól ismerő emberek is írhatnak e-mail-t, ha ki szeretnék próbálni a nálunk való munkát, és esetleges még állandó szerkesztővé is válhat bárki.:
velomania@mailbox.hu

          Az angolnak ez volt idei 5. szakaszgyőzelme, összességében ez volt a 20 és még csak 26 éves, meddig juthat el vajon?

Ma került sor a 2011-es Tour de France utolsó szakaszára. A hagyományoknak megfelelően párizsban volt a befutó. 95 kilométeres szakasz várt a mezőnyre. Az elején jöhettek a fényképek és a pezsgőzés, majd szépen begurultak Párizsba.

                            Egy 6-os csoport szökött meg a mezőnytől. Bak, Swift, Koren, Roy, Paulinho és Riblon volt benne a szökésben. Nagy előnyt nem tudtak kicsikarni maguknak, 40 másodpercnyire szakadtak el és ezt az előnyt tartották sokáig. Az előnyük az utolsó kilométerekig tartott de ekkorra már nagyon jött a mezőny. Még Lars Bak aki végig pihent a sor végén még megindult, egy darabig még a mezőny előtt ment, de őt is utolérték végül.

A hajrát a HTC vezette fel szokás szerint, Cavendish ismét kihagyhatatlan helyzetbe hozta. Az angolra csak Boasson Hagen ijesztett rá egy pillanatra, de akkor Mark ismét jobban belehúzott és immáron 20. szakaszgyőzelmét ünnepelhette a Tourok történetében.

A szakasz eredménye

Az összetett végeredménye

A hegyi pontverseny végeredménye

A pont verseny végeredménye

A fiatalok versenyének végeredménye

A csapatverseny végeredménye

            Vitathatatlan, hogy ki a mai nap embere. Cadel 34 évesen nagy küzdelmek után felért pályafutása csúcsára, első ausztrál aki Tour-t tudott nyerni, gratulálunk neki!